KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ítélet

Mátyás Péter

 

1944-ben a megszállt Franciaországban Pierre Brossard, egy nácikkal kollaboráló katonatiszt kivégeztetett két zsidó foglyot. A háború végén sikerült megszöknie az igazságszolgáltatás elől, megbánta bűneit és évtizedekig álnéven bujkált különböző kolostorokban az egyház oltalma alatt. 1992-ben az Emberiség Elleni Háborús Bűnöket vizsgáló szervezet rátalált, megpróbálta elfogni és felelősségre vonni. Az ítélet a bűnös utáni hajszára koncentrál, háttérben az antiszemitizmus lappangó, fojtogató légkörével.

A forgatókönyvnek, amelyet Ronald Harwood (A zongorista) jegyez két gyenge pontja van. Az első Brossard ellentmondásos figurája. Először hidegvégű gyilkosként ismerjük meg, aki csak a pillanatot várja, amikor végezhet az őt követő férfival. Később gyenge, alázatos emberként látjuk viszont, aki térdenállva, a papok kezét csókolgatva könyörög bűnbocsánatért. Vezeklése azonban elmarad, a börtön helyett inkább az újabb gyilkosságot választja. A történet másik gyengéje a katolikus egyház zavaros szerepe Brossard bujtatásában, szökésének megszervezésében. Róma és a nácibarát gyilkos kézfogása indokolatlan, a homályos hatalmi játszmák sejtetése pedig a politikai thriller ingoványos útvesztőibe vezeti a nézőket. A zsidó–keresztény párbeszédnek nyilván nem használ a rendezés egyoldalú, előítéletes látásmódja. A film erénye kizárólag Michael Caine még mindig elsőrangú színészi teljesítménye, ám ő sem mentheti meg a filmet a hiteltelenség elhatalmasodó érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1613