KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Örökség

Varró Attila

 

Nem egy enciklopédikus igényű filmtrilógiát tart számon a filmtörténet a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség témájának szentelt Három szín-filmektől Pasolini Élet-trilógiáján át egészen a zombilét fázisait dokumentáló Élőhalott-szentháromságig – a dán társadalom keresztmetszetének bemutatására azonban bízvást állítható, hogy ebben a formában elsőként Per Fly rendező vállalkozott. A 2001-es Pad című nyitódarab egy lecsúszott alkoholista hétköznapjain keresztül a szociális számkivetettek sorsát ábrázolta, a jövőre elkészülő záródarab a középosztály világába kalauzol, az idei Örökség pedig nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a dán nagypolgári elit sivár életének dokumentálást. Egy ilyesfajta, nagyra törő terv számtalan kockázatot rejt magában, élen az ilyenkor szinte elkerülhetetlen olcsó moralizálással és fajsúlyos gondolatokkal; a népszerű tévésorozatokon edződött és egy bájos animációs gyerekfilmmel (Prop és Berta) büszkélkedő Fly esetében azonban inkább a kereskedelmi televíziós populizmus látszott fenyegetőbb veszélynek.

Az Örökség tökéletes érzékkel kerülte el mindkét lehetséges csapdát. Noha a családi acélvállalatot kelletlenül megöröklő fiú erkölcsi széthullásának története kiszámítható fordulataival és unalomig ismert karaktereivel (zsarnok matriarcha, ármánykodó sógor, megbízható kormányos) kényelmetlenül közel sodródik a német nagypolgári szappanoperák zátonyaihoz, hála a hivalkodó gesztusoktól mentes, csendes cselekményvezetésnek Fly családtörténetéből nem kerekedik egyfajta koppenhágai Guldenburgok öröksége. Az olcsó DV-technikának köszönhető dogmás látványvilágot rendre a legjobb pillanatban élénkíti fel egy-egy ihletett beállítás, szikáran szép kompozíció, a dán élvonalból származó színészi gárda (élen a Születésnap fekete bárányaként megismert főszereplővel) pedig olyan precízen és fegyelmezetten hozza a legdrámaibb pillanatokat is, mintha egy csapat agysebészt figyelnénk munka közben. Az Örökség hazájában számtalan díjat nyert, elnézve az art-mozik idei indokolatlanul bőséges dán kínálatát mindenképp megérdemelten – de azért remélhetőleg jövőre nem kell ugyanilyen alapossággal feltérképeznünk az ezredforduló portugál, finn, netán paraguayi élvonalát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1958