KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A holtak hajnala

Hungler Tímea

Olybá tűnik, a zombifilm reneszánszát éli – A kaptár és a 28 nappal később után most egy hetvenes évekbeli George A. Romero rendezte zombi-klasszikus remake-jében tűnnek fel az emberevő szörnyek. Míg azonban a hajdani mozi egyértelműen a műfaj paródiája volt, az újrahasznosított változat véresen komolyan veszi magát: rosszarcú, agresszív élőhalottak, tornyosuló hullahegyek, pánikba esett gyanakvó túlélők mindenfelé.

A film feszesen és határozottan izgalmasan indul – a helyi ápolónő az éjszaka közepén arra riad fel, hogy a bájos szomszéd kislány gyanútlanul szendergő férje húsából lakmározik. A férfi nem éli túl a nyaki ütőerére mért csapást, de semmi probléma, pár percen belül zombiként születik újjá, és a felesége nyomába ered. Az asszony menekülőre fogja, és csakhamar ráébred, a városban a káosz uralkodik, az elszabadult élőhalottakkal szemben csak akkor marad esélye, ha összefog a túlélőkkel.

Ezzel a filmmel ugyanaz a probléma, mint a zombifilmekkel általában – míg a mozi elején ténfergő egy-két tanácstalan zombi határozottan frászkeltő tud lenni, a katasztrófa sújtotta, kihalt város apokaliptikus víziója pedig meglehetősen nyomasztó, minél több az üveges tekintetű, húsra éhes élőhalott a vásznon, annál unalmasabbnak és fárasztóbbnak találjuk őket.

A túlélők ebben a moziban végül egy bevásárló központban barikádozzák el magukat, ahol a katasztrófafilmekből ismerős hatalmi harc veszi kezdetét közöttük – a nagyokos, a praktikus, az érzelgős, a határozott, a zsarnoki mind szerephez jut a filmben, és természetesen a végjátékra, ha nem is egy, de csak egy pár maradhat.

A film új változata néhány aktualizációt is elszenvedett – így a túlélők várandós anyája orosz származású, kedvese pedig a politikai korrektség jegyében Pratt doki a Vészhelyzetből; a zombik a 28 nappal később-ből ismerős villámgyors fajtából származnak; és hogy a hagyománytisztelő Romero-rajongóknak is legyen min csámcsogniuk: a film befejezése a Dead-trilógia harmadik részére utal, ráadásul a rémpofák hajdani megalkotója, maga Tom Savini is feltűnik a vásznon egy kisebb szerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1960