KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kikötői hírek

Vidovszky György

 

Szedőből újságíró, Az özvegy apa és lánya új életet kezd, A múlt nyomában – így foglalható össze szalagcímekben Lasse Hallström legújabb filmje. A történet főhősének, Quoyle-nak (Kevin Spacey) is hasonlóan hangzatos címeket kell kiötlenie annál a kis helyi lapnál, ahol rábízzák a Kikötői hírek című rovatot. A deres homlokkal újságírói karrierbe kezdett Quoyle nagynénjét, Agnest (Judi Dench) követve jutott el a távoli New Yorkból a vadregényes Újföldre, ahol a felejtés reményében új életet szeretne kezdeni. A hűtlen asszonyt elérte a végzet – Quoyle felesége pokollá tette a család életét, amikor pedig elhagyta férjét, szeretőjével együtt tragikus autóbalesetben halt meg. A zsákutcába jutott családhoz ekkor érkezik Agnes, aki ráveszi unokaöccsét, és annak lányát, hogy térjenek vissza Újföldre, ahol egykor a Quoyle-ok éltek, és ahol még van remény az újrakezdésre. A provinciális kikötőfalu monoton, mégis új kihívásokat rejtő világa, a család misztikumba burkolózó múltja és egy kezdődő, tétova szerelem kialakulása a hazatérés legmélyebb élményét váltja ki Quoyle-ban. Önmagára talál: nyomdászból, mások mondatainak szedőjéből, az önálló szavak megalkotójává, újságíróvá lesz; gyökértelen városlakóból, múltját ismerő, és attól szabadulni tudó férfivé, apává válik. Lasse Hallström filmjeiben a legnagyobb élményt a színészek érzékeny, puritán játéka, a képek szimbólumalkotó ereje adja. A Kikötői hírek képi világa sajnos a táj adta egzotikum keretbe foglalásában merül ki, a kitűnő szereplők pedig az olykor banálissá formált dialógusok lehetetlenségeivel küzdenek. Hallström E. Annie Proulx Kikötői hírek című bestselleréből készítette adaptációját. Érezni a romantikus szüzsé irodalmiasságát, de azt is, hogy a táj, a víz, az emlékek misztikuma miatt mindez filmre kívánkozott. A szél elragadta a házat, kiszakította a földben gyökerező kötelekből. Ilyen égi jel után ki ne hinne az újrakezdésben? Túl egyszerű képlet. Belefér egy szalagcímbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2526