Láttuk mégKardhalElek Kálmán
Indulatosabb pillanataimban hajlamos vagyok nagyot rúgni az ilyen és efféle filmekbe. Higgadtat játszva maradjunk annyiban: Travolta új filmjének (techno-thriller a gyerek neve) nyitánya – a konfekció-méretre fogyasztott, Ponyvargény-külsőbe csomagolt túszejtő kém-hős a Kánikulai délutánt elemzi kávézgatás közben, meglehetősen egyedi szemszögből – emlékezetes öt perc, a többi, nos a többi hideg számítás, felületesen imitált stílus, történetnek álcázott bornírtság, színészeknek álcázott zombik gyülekezete. Ez nem a rendező, a forgatókönyvíró és a színészek filmje, ez a producer és a sztár biznisze. Joel Silver (Mátrix, Halálos fegyver) huszadszorra adja el ugyanazt, Travolta pedig, méretes bukásokkal a háta mögött (Battlefield Earth, Lucky Numers), nem tehetett mást, minthogy elvállalta az első útjába kerülő, bevételi sikerrel kecsegtető megbízatást. Ja, kérem, hiába a dicső múlt, két bukta után még a nagyoknak is be kell állniuk a sorba. J. T. ezúttal szuperkém, eszpresszójából az ínyenc megfontoltságával hörpintget, öltönye egyedi szabású, haja hosszú, állát kecskeszakáll hivatott markánssá tenni. Színészi teljesítményéről ennyit. Néha lő (két kezében egy-egy mutatós géppisztoly), néha néz (sejtelmesen), néha úgy tesz mintha, aztán kiderül, mégse. Rejtélyes alak ő ugyebár, rejtett szándékokkal. Egy filmszerű filmben azt találgatnánk, vajon, kinek az oldalán áll, a jó vagy a rossz ügyét szolgálja-e? Ez lenne a feszültség forrása, ez tartaná működésben a motort, ettől lenne film a film. A Kardhal persze másról szól: arról, vajon tagja maradhat-e Travolta az úri kaszinónak? Fellélegezhetünk: maradhat. De már keresik az utódját.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2326 átlag: 5.42 |
 |
|
