KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Röpke éjszaka

Zoltán Katalin

 

Mihail Bjelikov szovjet rendező filmje 1982-ben a Mannheimi Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Társszerzőként Vlagyimir Menysov neve fémjelzi a filmet, aki az Oscar-díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek rendezője.

A film a második világháborút követő éveket, szétroncsolt, csonka családok, magányossá vált emberek küzdelmét eleveníti meg egy kamaszfiú szemszögéből, aki hiába várja haza apját a frontról. Az ő „éretté” válását kísérhetjük végig sajátos kamaszkonfliktusokon keresztül: a felnőttekhez való ambivalens viszony, a gyerekközösségek kialakulása, az első szerelem kamasz-erotikája, a „beavatási szertartás...” és így tovább. Az ismert elemek azonban a képek új összefüggésébe ágyazva, eredeti jelentéssel telítődnek. Minden ki nem mondható gondolatot, érzést a vizualitás, a tiszta filmnyelv szív magába és sugározza egyszersmind. A gazdag hangulati tartalmat a bravúros kamerakezelés oldja líraivá, vagy feszíti drámaivá. A szóbeli közlések, dialógusok a látvány kontrasztjaként élnek. A suta szavak, a kongó, néha színpadias frázisok szerepe az, hogy ironikusan ellenpontozzák az árnyalt, kifejező kameramozgást. Így éppen a tematikus közhelyszerűség, a kiüresedett szófordulatok és a bonyolult, sokjelentésű vizuális hatás ellentéte hordozza a művészi üzenetet. A Röpke éjszaka a háború utáni nemzedék magáratalálásának lírai dokumentuma, felnőtt önvizsgálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6599