KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem akarok felnőni

Szentistványi Rita

 

„Nem keresek többé választ a kérdésekre, kérdéseket keresek a válaszokhoz. Nem tudom, ki vagyok, nem tudom, létezem-e egyáltalán!” – egy tizenegy éves fiú mondja ezeket a mondatokat, s tucatjával idézhetnénk hasonlókat Kay Pollak filmjéből.

Az alaphelyzet már-már közhelyszerű: a stabil családi élet hiányát szenvedő, biológiai és társadalmi identitászavarokkal küszködő gyerek nekivág a nagyvárosnak. Kiürült világ, csődbe ment életek stációit járja végig. A végletes, olykor morbiditás határát súroló szituációk törvényszerűen mutatnak egy irányba: a perifériára. De a rendező – aki egyben a forgatókönyv társszerkesztője is – nem bízott csak a szimbolikusan értelmezhető képek erejében, s kis hősével többször el is mondatja, hogy ő önmagát, s a csak önmagában megvalósítható szabadságot keresi. A szimbólum így a filmben allegóriává egyszerűsödik. Az egzisztencialista filozófia hétköznapivá oldódott fogalomrendszere pedig gyomorszorítóan bizarrá teszi a filmet.

A kis Thomas Fryk mindent el tud játszani, mindent el tud hitetni. Szinte ki vagyunk neki szolgáltatva. Ugyanakkor a néző valamiféle egészséges életösztönnel kapkod levegő után: nem lehet, hogy ezt s így megfogalmazhatja egy gyerek. Mert ha mégis, akkor már minden mindegy, s legfeljebb a rezignáció és a depresszió között választhatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6844