KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frank & Wendy

Klág Dávid

Frank & Wendy – észt, 2005. Rendezte: Kaspar Jancis, Ülo Pikkov, Priit Tender. Írta: Priit Parn. Zene: Margo Köllar. Gyártó: Eesti Joonisfilm. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 75 perc.

 

Priit Pärn megjelenésével és felfutásával az észt animáció az európai művészmozik és -fesztiválok tökéletes válasza lett a nyugatról és keletről egyszerre áramló tucattermékeknek. Pärn filmjei a szürrealista film és az animáció hőskorának legjobb tradícióira utalnak vissza, a rendező médiumát nem kifogásként vagy spórolásként, hanem eszközként használja: minimalista történetei már nem sokkal a kezdés után elvesztik minden kötöttségüket a realitással, és mint a Repülő Cirkusz animációs montázsai, a legváratlanabb helyekről gombolyítják tovább az eseményeket.

A Priit Pärn tollából született, de három különböző észt rendező keze alól kikerülő Frank és Wendy átveszi anyaföldje animációs iparának legjobbjaira jellemző szabad asszociációs történetmesélést, de annak minden vizuális invenciója nélkül. Az összefüggéstelen epizódok és az ügyetlenül kritikus összekötő metajelenetek tovább rontják a napi politika ostorozásának hatását, a film látszólag semmivel sem próbál meg finomabb eszközöket keresni a szatírához, mint az egy évvel előtte készült, nem igazán finomkodó Amerika Kommandó. Trey Parker és Matt Stone bábfilmje hiába lőtt vaktában mindenre, amit paródiaképesnek talált, történetét képes volt felhúzni egy erőltetetten mocskos szájú, de határozott fonalra. A Frank és Wendy ugyan az észt-lett határviszonyokról garantáltan újdonságot mutat, de belevész a pár évvel ezelőtt is ósdinak tartott, az amerikai titkosügynökségek irányítása alatt álló és japán turistáktól elözönlött világot kifigurázó bornírt műfaji közhelyekbe, amiket ilyen koncentrációban még az európai lélek is nehezen visel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9181