KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A látogató

Pápai Zsolt

The Visitor – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Thomas McCarthy. Kép: Oliver Bokelberg. Zene: Jan A. P. Kaczmarek. Szereplők: Richard Jenkins (Walter Vale), Hiam Abbass (Mouna), Haaz Sleiman (Tarek), Danai Gurira (Zainab), Marian Seldes (Barbara). Gyártó: Groundswell / Next Wednesday / Participant. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 104 perc.

 

A véletlenekre alapozó cselekményszervezési eljárások szép karriert futottak be a nyugati filmművészet száztíz éve alatt, jóllehet ezek szerepét és fontosságát a különböző korszakokban nagyon eltérően ítélték meg. A klasszikus filmben a ritkábban előforduló véletlenek jobbára a figurák (ellen)állóképességét nyomatékosították, míg a modern filmben a karakterek esendőségét húzták alá. A kortárs amerikai független filmben – a Szex, hazugság, videótól a Bobby Longig – gyakran akad példa a kétfajta hagyomány keresztezésére: a filmek véletlenfelfogása a modernizmushoz áll közelebb, ámde valamiféle eredendő optimizmus letéríti a műveket a teljes negativizmus pályájáról. A látogató ékesen bizonyítja ezt, a film érdekessége nem kis részben abból fakad, hogy miközben a véletlenek a legelemibb sorsformáló tényezővé válnak benne, a hősök nem csak veszítenek, de valamit – ha mást nem, hát némi önismeretet – nyernek is általuk.

A történet főszereplője Walter Vale, a kiégett, magányos, hatvanhoz közeli egyetemi oktató, aki véletlenszerű események sorozatában lehetőséget kap arra, hogy megszínesítse sterilen szürke mindennapjait: megismerkedik egy fiatal, multikulti szerelmespárral (arab fiú, fekete lány), később pedig a fiú édesanyjával is erős szívbéli kapcsolatba keveredik. Jóllehet életének nagy katarzisa megmarad ígéretnek, Waltert a véletlenek nemhogy bedarálnák, ellenkezőleg: mintha felráznák fásultságából.

A látogató New York pazarul megfestett tablójának előterében játszódó szolid – mindazonáltal fajsúlyos politikai kérdéseket is megpendítő – kamaradráma, amit fentieken túl példás ritmusa, továbbá a valóban élő karakterek tesznek vonzóvá. Az eddig többek között A dicsőség zászlaja, a Syriana vagy A kutya éve című mozikból színészként ismert Thomas McCarthy rendező–forgatókönyvíró képes végig érdekfeszítőnek megtartani ezt a, lássuk be, nem túlságosan kurrens témát, az pedig már-már bravúros, ahogy az elidegenedés modern ember számára időtlennek tetsző problematikáját összeköti az aktuálpolitikai kérdésekkel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9662