KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

Együttlét

Galambos Attila

Tillsammans – svéd-dán-olasz, 2000. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantås. Szereplők: Lisa Lindgren (Elisabeth), Michael Nyqvist (Rolf), Emma Samuelsson (Eva), Sam Kessel (Stefan), Gustaf Hammarsten (Göran). Gyártó: Memfis / Film i Väst / Keyfilms Roma / SVT Drama, Göteborg / TV1000 AB / Zentropa. Forgalmazó: Grantfilm Kft.. Feliratos. 106 perc.

 

A hetvenes évek közepe a svéd jóléti modell fénykora. Az eurovíziós dalfesztiválon befut az ABBA, Björn Borg elkezdi wimbledoni sikerszériáját, sőt a lejtők királya, Ingemar Stenmark is veszi az akadályokat.

Lukas Moddysson 2000-ben gondolta úgy, hogy történelmi filmet készít a félmúltról, amire még mindenki emlékszik, de már elég távol van ahhoz, hogy némi rálátással lehessen rá visszatekinteni. Akkor nyúl az aranykorhoz, amikor a Palme-gyilkosság és egy valutaválság után keresi a helyét a nem csupán materiálisan megrendült társadalom.

Az 1968 utáni Skandinávia egyik kedvenc terepén, egy kollektívában, zárt közegben játszódik a svéd társadalmat és a korszakot modelláló Együttlét. Itt fel- és megidéződik az az életérzés, melyet Von Trier 1998-ban az Idiótákban már egy lezárt kor iránti fájdalmas és hamis nosztalgiaként ábrázolt. Ott csak a hülyét játszva lehetett közös életet teremteni, de 1975-ben még csupán a törésvonalak látszanak. Igaz, elég élesen. Hiszen Moddysson tipizál, így mindaz megtörténik a kollektívában néhány hónap alatt, mely folyamatok és események máshol, máskor, a valóságban hosszú évek alatt zajlottak le. A tipizálás szerencsére nem csap át sem közhelyességbe, sem tételszerűségbe, ami leginkább a szatírát tompító szeretetteli humornak, az önmagukban is érvényes epizódocskáknak köszönhető.

Az Együttlét erősen baloldali és zöld társaságába cseppen az erőszakos férjét elhagyó anya két gyermekével. A kispolgári miliő és a kollektíva találkozása, valamint a gyermeki szem sajátos – őszinte – látásmódja felszínre hozza a visszásságokat éppúgy, mint az intenzív közösségi élet előnyeit. A szomszéd kövér kisfiúval szemüvegalapon összebarátkozó Éva állítja fel a legpontosabb diagnózist – itt mindenki a társadalommal szemben határozza meg magát, így rossz kaját esznek, csúf ruhát hordanak, és szar zenét hallgatnak, mert az más. A filmet uraló meleg színek és az optimista végkifejlet sem feledtetheti azonban, hogy ez a hazájában majdnem 900.000 nézőt vonzó gyöngyszem is a magányról, az annak elkerüléséért folytatott, a hetvenes években még sikeresnek látszó küzdelemről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9752