KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Crank 2 – Magasfeszültség

Sepsi László

Crank 2: High Voltage – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Mark Neveledine és Brian Taylor. Kép: Brandon Trost. Zene: Mike Patton. Szereplők: Jason Statham (Chev Chelios), Amy Smart (Eve), Dwight Yoakam (Doc Miles), Efren Ramirez (Venus), Reno Wilson (Orlando). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Lionsgate. Forgalmazó: Fórum Hungary.Feliratos. 96 perc.

 

A 2006-os Crankkel a Neveledine/Taylor-páros kőbe véste az új évezred akciófilmjeinek (és játékainak) egyetlen valamirevaló aranyszabályát: ha megállsz, meghalsz. Egy akciódarab addig működik, amíg száguld és pörög: ha akár a vásznon, akár a nézőtéren csökken az adrenanalinszint, mind a hős, mind maga az alkotás bukásra van ítélve, és visszazuhan az unalom és érdektelenség kénköves poklába. Chev Chelios (Jason Statham) őrjöngésének második felvonása újfent ezen alapelvnek megfelelően készült: miközben a tematizált műfaji metaforát egy valamivel olcsóbb gegre cseréli – Chelios-nak folyamatos ingervadászat helyett az ellopott eredeti helyére behelyezett műszívet kell minduntalan árammal feltöltenie –, az első rész tanulságát már adottnak veszi, ráadásként pedig a folytatásokra jellemző fokozásigényt is híven kielégíti. (Utóbbira lásd például a főhős és barátnőjének nyilvánosan zajló aktusait az első, illetve a második részben.)

Az esetenként már erőltetettnek ható Crank 2 minden hibája ellenére az eddigieknél is egyértelműbbé teszi: Mark Neveldine és Brian Taylor a gamer-szubkultúra első fecskéi, akik sikeresen beröppentek a mainstream filmkészítésbe. Az elpusztíthatatlan Chelios már egy monitor előtt nevelkedett generáció exploitation-ikonja, aki checkpointtól checkpointig száguld keresztül az irracionálisba hajló cselekményen, s még mielőtt kifulladna, meg-megáll feltölteni a nullponthoz közelítő életerő-csíkját. Körülötte a világ nem több a Grand Theft Auto térképénél, ellenfelei ostobának programozott ágyútöltelékek, kik közül csak a bossok emelkednek ki, bajtársai pedig rajzfilmből szökött karikatúrák: diadalútja és hamar elnyert kult-státusza már paradigmaváltást jelez, mely során Hollywood végképp megadja magát egy új generáció igényeinek, miközben az immár hazatért Rambo és a kompjuterizált világban csak tévelygő John McClane üresen maradt helyét életre kelt poligonfigurák veszik át.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9821