KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízek, imák, szerelmek

Tüske Zsuzsanna

Eat Pray Love – amerikai, 2010. Rendezte: Ryan Murphy. Írta: Ryan Murphy, Jennifer Salt. Kép: Robert Richardson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Julia Roberts (Elizabeth), James Franco (David), Javier Bardem (Felipe), Billy Crudup (Steven), Richard Jenkins (Richard). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a papírra vagy színpadra álmodott, távoli tájakon beteljesített önmegvalósítási akciók végső formájukat szinte minden esetben a gyöngyvásznon alkalmazott, ragyogó színek és fények segítségével nyerik el. A témát női főhősök használata alapján továbbszűkítve, már a 80-as évekből is találunk példát az önmagát Görögországban megtaláló középkorú háziasszony, Shirley Valentine személyében, de az Ízek, imák, szerelmek közelebbi rokonának mégis a Napsütötte Toszkána tekinthető. Ryan Murphy filmje ugyancsak sikerregény nyomán készült, de míg a 2003-as előd esetében az alkotók drasztikus főhőscserét, dramaturgiai és hangsúlyváltásokat alkalmaztak, Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regényének kamerával festett alakja kitart a szöveghűség mellett. A középpontban ezúttal is egy válási viharból kikeveredett írónő áll, aki egy újabb, fájdalmas eszmélést hátrahagyva az utolsó falatig kiélvezett, ínycsiklandozó ételeken, valamint a meditáción és az imákon keresztül próbálja meglelni lelki békéjét. Útja Olaszországból, Indián át Baliig vezet, ahol nem csak a végső egyensúly, de egy nem várt szerelem reménye is felcsillan számára.

Ryan Murphy (Kés, villa olló), amellett, hogy újabb epizóddal egészíti ki a férfiakhoz idomulás csapdájába szorult nő figurájára épülő Julia Roberts-perszóna történetét, ügyesen állítja az érzékletesség, illetve érzékiség szolgálatába a filmes eszköztárat. A frappáns szereplőválasztásnak és a finom vonalvezetéssel alakított dramaturgiának köszönhetően melegséggel telik meg a történet, amelynek méltatott eredetije – minden mélyre hatónak, vagy találónak szánt megnyilatkozása ellenére – még tárgyilagosabbnak és leíróbb jellegűnek tűnik vászonra született alteregója mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10360