KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jupiter felemelkedése

Sepsi László

Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.

Az elmúlt években az űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból származtatott A galaxis őrzői sikerének árnyékában az Avatár mára a múlt ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.

A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a női közönségért zajló küzdelemben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12118