KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A harminchármak

Soós Tamás Dénes

The 33 – chilei–kolumbiai, 2015. Rendezte: Patricia Riggen. Szereplők: Antonio Banderas, Juliette Binoche, Gabriel Byrne. Forgalmazó: ProVideo. 127 perc.

 

Chilében is tudnak rossz hollywoodi filmet készíteni. Túlzenélt, túljátszott filmet egy olyan eseményről, melynek minden – társadalmi, gazdasági, politikai, emberi – vetülete izgalmas kérdések sorát veti fel. A mexikói Patricia Riggen, aki a spanyol Antonio Banderas, az ír Gabriel Byrne, a francia Juliette Binoche és a brazil Rodrigo Santoro főszereplésével forgatott filmet a 2010-es chilei bányásztragédiáról, érzéketlen mind a nüánszok, mind a nagy témák iránt. A harminchármak melodrámai zanzáját adja a gondatlanság miatt bekövetkezett bányaomlásnak, a 700 méteres mélységben töltött több mint két hónapnak, és a mentési kísérleteket övező médiafelhajtásnak. Hiába pedzegeti a termelést az emberéletnél is fontosabbnak tartó cég felelősségét, a mentést szervező politikusok (ön)érdekérvényesítését, vagy a bányamélyben kiélesedő és a bolíviai férfival szemben táplált előítéleteket, a film már-már bravúrosan kerüli el, hogy bármiről is érdemben szóljon. Kétfrontos kudarc A harminchármak, mert se az eset komplexitását, se a túlélésért folytatott küzdelem feszültségét nem tudja megragadni, hiába omlik a CGI-plafon, és hiába állnak ki a bányászok az őrület peremére. Tragikus sem attól lesz a film, hogy ferdít, és a Super Mario becenevű bányászból (Antonio Banderas), aki a krízishelyzetben vezetővé lép elő, valóban szuperhőst farag, aki egymagában oldja meg a felmerülő problémákat, hanem hogy klisévé redukálja a valóban élt, valóban szenvedett embereket. Izgága, gyerekvállalásra készülő fiatallá az egyiket, nyugdíjazás előtt álló öreggé a másikat, akire az utolsó napján szakad rá a bánya, hogy így minden mozizsernyák és celluloidgengszter kópiája legyen, akik „túl öregek már ehhez a szarhoz”. A filmklisé, ha rosszul vezetik elő, untat, valódi bűne mégis az, hogy megfosztja egyéniségétől azt, akire ráhúzzák. Patricia Riggen pedig pont ezt teszi: ellopja és kisajátítja a chilei bányászok sorsát azzal, hogy „hollywoodi” filmet forgat róluk. Hiába hangsúlyozza feliratokban, hogy a 2010-es szerencsétlenség nem egyedi eset, a bányászok tömegesen halnak meg Chilében, és akik megúszták, kártérítést sem kaptak, az epilógban összeölelkezve, nevetve állítja kamerája elé a valódi harminchármakat. Patricia Riggen rosszízlése a World Trade Center tűzoltója mellé helyezi a chilei munkásokat, akinek 9/11 utáni tragédiájára Oliver Stone egy barbecue partival tette ki a fals happy endet.

Lehet, hogy a világ megállt, de a film forog tovább.

Extrák: A harminchármak: Az egész világ figyelt (Híradós bejátszások, interjúk, B-roll felvételek és filmrészletek).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12705