KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemirtók

Zsubori Anna

Ghostbusters – amerikai, 2016. Rendezte: Paul Feig. Írta: Katie Dippold és Paul Feig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Melissa McCarthy (Abby), Kristen Wiig (Erin), Leslie Jones (Patty), Kate McKinnon (Jillian), Chris Hemsworth (Kevin). Gyártó: Columbia Pictures / Feigco Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

 

Bár kalandműfajaiban Hollywood az erős női karaktereket még mindig mellékszerepekbe száműzve tünteti fel az emberfeletti képességekkel megáldott férfihősök mellett (Wonder Woman Batman Superman ellenben, vagy Jane a Tarzan legendájában), a tény, hogy egyre több nő jelenik meg korábban kizárólag férfiak számára fenntartott főhős-szerepekben (Star Wars: Az ébredő Erő), valamint hogy gonosz antagonistából pozitív karakterré lépnek elő (Demóna) azt bizonyítja: a gyöngyvászon Csipkerózsikája ébredezni látszik az álomgyár által rábocsátott hímsoviniszta lidércnyomásból.

Paul Feig pályafutása során eddig is következetesen nőkre osztotta a férfiak számára fenntartott szerepeket: a Koszorúslányok csattanós csajválasz a Másnaposok-ra, a Női szervek rendhagyó buddy movie-ja a macsó spanokat spinékre cseréli, A kém pedig az erősebb nemet talán a legszexistább módon reprezentáló szuperkém helyett egy önbizalom-hiányos szinglit avat hőssé. Miközben modernkori Évái vicces amazonokként magasztosulnak fel, a teremtés koronái egyre brutálisabb kritikai mélyütéseket kapnak: a 2016-os Szellemirtókban ez a törekvés csak tovább erősödik. Az egyértelmű rendezői hitvallás nem csak a hősök nemcseréjében jelenik meg, Feig krédója ennél jóval szellemesebb ötletekben bővelkedik, kezdve az évszázadokon át elzárva tartott női kísértettel, folytatva a hagyományosan hímtagot szimbolizáló fegyvereket nyalogatva és „Olyan férfi vagyok, mint a fene” kiáltással harcba induló hősnőkkel, egészen az (egyébként szuperhős-szerepkörben ismertté vált) férfisztár karakterével bezárólag, aki a „buta szőke” kliséjének maradéktalan megtestesítője lesz. Paul Feig a feminista Szellemirtók megalkotásával a blockbusterek nagypályáján is bebizonyította, hogy joggal tekinthető a modernkori álomgyár hercegének, aki a szúrós sztereotípiaerdőn átverekedve igazságot szolgáltat szíve hölgyeinek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12859