KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak egy lövés

Fáber András

Az amnéziás ember sorsának ábrázolása szép múltra tekinthet vissza az irodalom, illetve a filmművészet történetében: elég, ha Jean Anouilh Pogygyász nélkül című sikerdarabjára, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvére, illetve a belőle készült Milos Forman-filmre utalunk. Már olyat is olvastunk-láttunk, hogy egy gyengeelméjű hirtelen megokosodik, s ebből miféle bonyodalmak származnak (Virágot Algernonnak). A készen kapható alkatrészek részleges átrendezésével máris előttünk áll a többszörös Oscar-díjas Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) új filmjének alapképlete. A Csak egy lövés mélypszichológiával álcázott erkölcsnemesítő történet a jóképű, okos, gazdag és sikeres New York-i ügyvédről, aki karácsony este leszalad a sarki boltba, mert elfogyott a cigarettája, s ott egy rabló – mintegy véletlenül – félig agyonlövi. Élet-halál közt lebeg, kínkeservesen úgy-ahogy felépül, „de már nem az, aki volt” – nem alkalmas többé ügyvédnek, marginalizálódik mint afféle félember, de cserébe „megjavul”, igazságot szolgáltat a csűrcsavar prókátorok egyik áldozatának: az akarat farkasfogú lovagjából a szeretet liliomos vitéze válik belőle.

Akit ez a metamorfózis nem vonz, az szokjon le a dohányzásról, vagy rá se szokjon. Ha ugyanis a film hőse nem követi el azt a drámai vétséget, hogy a nikotin élvezetének hódol, akkor nincs konfliktus, nincs bűnhődés és megigazulás, egyszóval – nincs film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=131