KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömapa

Sneé Péter

 

Ha viccek sokasága születhetett az örök anyós és vő ellentétből, az apai féltékenységből is futja tán egy filmnyire, vélekedhetett az ötletadó, ki ennyivel azután beérte. A többi már a profik dolga, nekik kellene a konfliktusmentes helyzetből (két, amerikai viszonylatban sem éppen szegény, kedves és szerelmes fiatal egybekeléséből) valamilyen történetet és véle néhány megjeleníthető figurát formálniuk. Ám ritkás szövegpoénokon felül egyéb nem jutott eszükbe, így legföljebb ha gyönge hangjátékként értékelhető mindaz, amivel 99 percen át múlatják időnket.

A látványnak sajnos semmi szerepe ebben, az operatőr tehát folyton elbóbiskol, s kihagyásait a vágáskor sem korrigálják, következésként a rosszul bevilágított, életlen képektől a blickzűrökön át, a belógó mikrofonig minden látható, ami fölösleges. Hiányzik viszont a színészi alakító szándéknak legalább a jelzése – régen letettek arról, hogy bármilyen elképzelésük legyen az általuk életre nem keltett alakokról. Annál szembetűnőbb a fényes esküvő, amilyenről nálunk csupán a leggazdagabbak ábrándozhatnak már. Fidres-fodros-hólos-uszályos-művirágos-hattyús-marcipános-kétszáz személyes-ajándékautós rongyrázás a yuppie gyermekek legnagyobb gyönyörűségére, hogy a székekhez szögezett néző gyomra – az éhségtől tán vagy a tömény szépségtől, meg nem mondhatom – forog. Ízlés, igen, az ízlés vetekszik az unalommal ebben az eseménydús, otthon is nyakkendővel feszengő, kínosan illedelmes, állítólagos vígjátékban. A zsöllyémet egy gegért, Uram!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1336