KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bálnalovas

Kis Anna

 

Niki Caro Új-Zélandon, autentikus, modern „törzsi” környezetben forgatta fesztiválkedvenc – elsősorban közönségdíjakat besöprő – dokumentum-mesefilmjét. Nem mintha a Bálnalovas akkora filmművészeti műremek lenne. Sok fontos és filmkészítésre érdemes kérdést jelölhetnénk meg főtémájaként, hisz az új-zélandi csemege helyenként festői képei kíséretében csakugyan változatos húrokat penget: az ősi tradíció küzdelmét a modern kor szellemével, generációk ütközését, a feminista harc, a női önmegvalósítás – és általában az önmegvalósítás – nehézségeit, felnövekedést és kiöregedést, a maori törzs kényszerű hanyatlását és nem utolsó sorban a közkedvelt bálnakérdést. Mégsem tudunk választani.

A Bálnalovas kiegyensúlyozott és mértéktartó film. Ami egyszerre válik előnyére és jelent hátrányt is: a nagy témákat ügyesen belemossa a hétköznapok ügymenetébe, és jótékonyan megspórolja nekünk a drámai csúcspontok könnyfakasztó crescendóit, ugyanakkor a néző 110 perc elteltével azon kapja magát, hogy bár nem unatkozott, de a rendkívül figyelemreméltó, 11 éves főhősnőn kívül másra nem nagyon emlékszik. És ezzel minden el is dőlt. A Bálnalovas Pai, a patriarchális hagyományokkal szembeszegülő, zord és megingathatatlan nagyapja tiltása ellenére törzsfőnöki címre törő maori kislány egész estés magánszáma. Ha ő, a maga kifinomult és elragadó személyiségével, természetes és mindvégig lebilincselő játékával nem volna, aligha érdekelné a fesztiválok közönségét oly igen a maori harcosok szemgúvasztása, vagy a nők küzdelmének újabb filmes megfogalmazása. Pai (Keisha Castle-Hughes) viszont van, egy személyben összefogja és leheletfinom hangszerelésben szólaltatja meg az összes fenti témát, és nem csak egy egész bálnasereget, de velük együtt a filmet is elviszi a hátán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1828