KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szellemhajó

Herpai Gergely

 

A nyolcadik utas: a hal áll. Elnézést a kissé idétlen poénért, de muszáj volt megejtenem Steve Beck „óceános” filmjével kapcsolatban, mivel annyira gátlástalanul merít motívumokat több neves, „(űr)hajót, magányos bolygót, tenger mélyét felfedező” horrorfilmből, köztük a Ridley Scott klasszikusból is.

A címszereplő az Antonio Graza nevű hatalmas óceánjáró luxushajó, amelyen 1962-ben egy rejtélyes gyilkos rendkívül látványos és kegyetlen módon (némileg a Kockára és a Kaptárra emlékeztető „testdarabolós” módszerrel) lemészárolja az utasokat és a legénységet. A Graza ezután teljesen eltűnik, csak évekkel később ered nyomába egy fiatal kanadai pilóta, Jack Ferriman (Desmond Harrington), aki az esetleges zsákmány reményében megbíz egy elhagyatott hajók mentésével foglalkozó kapitányt, Sean Murphy-t (Gabriel Byrne) és legénységét, hogy kutassák fel az óceánjárót. Murphy-ék Ferrimannal együtt fel is kerekednek és rá is lelnek a Grazára, a címben szereplő összes szellemmel egyetemben.

A film innentől a jól bejáratott sablonok útját járja, úgyhogy a műfajban járatos néző maximum azzal fogja magát szórakoztatni, hogy jó előre kitalálja, ki lesz a következő áldozat és ki a hunyó ebben a kiszámítható kísértethistóriában. Sajnos ezen felül a Szellemhajó még csak képileg sem olyan eredeti, mint például az amúgy szintén elég közepes 13 szellem: ott legalább tényleg a frász tört ránk a jól kidolgozott élőhalott lelkektől, itt viszont pár szellemvasút-szintű aszott hullán túl nem kap többet a néző a pénzéért. Úgy tűnik, az utóbbi évek kísértetfilmjeit mind átok kísérti: Az átok, a Ház a kísértethegyen és a 13 szellem után a Szellemhajó is beállt az elpuskázott lehetőségek sorába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2126