KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bocsáss meg, Madárijesztő!

Kovács Ágnes

 

Sokat megélt helyközi hajó távozik el egy olyan városból, amelynek nincs is kikötője. Utasai: egy kopott kabátos öregúr és unokája, a kopaszra nyírt Madárijesztő, szomorúan néznek vissza. A parton kamaszokból álló fúvószenekar játszik. A dal a régi napos nyári délelőttök hangulatát idézi, amikor még a jólápolt parkokban nevetgélő emberek sétálgattak. Most hideg és nyirkos minden – a két távozóval valami olyasmi tűnik el örökre ebből a városból – ami immár nem megbocsátás dolga...

Az a szülő, aki elkíséri gyermekét erre a filmre, a felnőtt társadalomra fog ismerni ebben a gyerektörténetben. A film – leegyszerűsítve – egy árulónak vélt kislány, és az osztálytársai közötti könyörtelen harcról szól. Végül is a „kollektív bojkott” a gyerekekre jellemző (?) vad kegyetlenségbe torkollik. Rituálisan elégetik a kislányt jelképező madárijesztőt, pedig ő az egyetlen, aki nem áruló közöttük, ő az egyetlen, aki képes szeretni és megbocsátani, aki szeretne hősöket látni a társaiban. Más mint a többiek, és azok, hogy normálisnak hihessék magukat, vagy mert jelszavakkal van tele a fejük, nem tudják őt elviselni, nem tudják megérteni. Ezeknek a gyerekeknek nem maradt más, mint a sóvárgás egy-egy divatos nadrágra, magnóra, motorra. Kezdik már érteni a körülöttük folyó hazugságokat: hisztérikusak, szomorúak, gyökértelenek – talán ezért is próbálnak olyan kíméletlenül „igazságot” osztani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5678