KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kolónia

Ardai Zoltán

 

Az NDK-beli alkotógárda ezzel a politikai krimivel a nácizmus egykor szertefröccsent sejtjeinek mai, eleven lüktetésére kívánta felhívni a figyelmet. A megtörtént eseményeken alapuló cselekmény egy meg nem nevezett dél-amerikai országban játszódik, olasz stílusmintákhoz igazított tálalásban. Váratlan lövések, egy halott a helyi Német Öregek Otthona galériáján. Az áldozat később eltűnik a tepsiből. Titkok... Nyomukba eredve Oswaldo, az egyik vezető napilap legelszántabb riportere mind beljebb jut egy állami védettséget élvező szervezet „bugyraiba”. Végül már nem is tud mit kezdeni megszerzett információival: nem szabadul.

Hogy miként lett ebből langyos néznivaló, amely még egy közepesebb maffiafilm kontúros nyomát sem hagyja az utcára lépő nézőben, az nehezen érthető. Nem csak nagy tehetség érheti el, hogy némi feszessége legyen a vásznon az aggodalmaskodó szeretővel, vagy a türelmetlen felsőbbséggel folytatott elmaradhatatlan vitáknak. Elég lenne többet meríteni a mintául vett, jól kimunkált sztenderdek rendszeréből. Ezeket alulmúlni sértőbb, mint az, ha csak inzert közölné: „a főnök, félelmében, veszélyezteti a bátrak sikerét”. Színes mozgást a betűkkel is el lehetne érni. Furcsává azonban éppen az teszi A Kolónia gyengeségeit, hogy amikor maga a szörny jelenik meg előttünk, egy keresztény mezőgazdasági munkakollektíva (és kapcsolatai) álarcában, helyenként valamivel még a kiérdemesült sematizmus nívója fölé is emelkedik a színvonal. Azt a benyomást keltve, hogy talán mégsem volt teljesen fölösleges ezt a filmet elkészíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6676