KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bosszúvágy

Harmat György

 

Ha valahol elszaporodik az erőszak és a bűnözés, annak oka mindig a társadalomban keresendő. Ezt a nem új igazságot hagyja figyelmen kívül Michael Winner. Nem mintha egy kriminek feladata volna a mély társadalomábrázolás. E film hiányérzetünket felemásságával váltja ki: a „Büntető” (Charles Bronson) indítékait alaposan és hitelesen tárja elénk, akárcsak a rendőrség manipulációit, a bűnözést viszont csak mint jelenséget mutatja be, mint a „rossz fiatalok” megszüntethetetlen „rosszaságának” következményét.

„Ha a rendőrség nem véd meg minket, védjük meg magunk” – a magányos bosszúálló egyszerű filozófiáját képviseli itt Bronson ugyanúgy, mint történelmi környezetben a Chato földje című ugyancsak Winner-ren-dezte filmben.

Nem dohognék, ha kevesebb lenne a hamis moralízálás a Bosszúvágyban, hiszen felépítése mesteri, izgalmas az első pillanattól az utolsóig, az alakok megfelelően jellemzettek, hatásos Herbie Hancock zenéje: kiváló krimi tehát – tehertételekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7730