KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

3D revolúció

David R. Ellis: A végső állomás 3D

A halál ezer arca

Sepsi László

A 3D vonzza a horrort.

 

A filmtörténet látványos technikai újításai az elmúlt száz évben igen hamar ráleltek a számukra leginkább megfelelő műfajokra, legyen szó a szélesvászon és a történelmi kalandfilm románcáról vagy éppen a musical és a legújabb hangrögzítési technikák egymásra találásáról. A horror és a háromdimenziós film az ötvenes évek óta alkot meghatározó párost: a borzalomkeltés igénye és a 3D kínálta sokkoló attrakció szintézise Andre de Toth Panoptikumában és A fekete lagúna szörnyében bizonyította életképességét, hogy a nyolcvanas évekre a technika kifulladó szériák mankójává váljon (Jaws 3-D, Amityville 3-D), majd az új évezredben a slasherfilmmel visszataláljon a legtisztább attrakciós mozihoz.

Tekintve, hogy néhány, az alműfaj határait feszegető alkotás kivételével a slasher alig több szex-és erőszakjelenetek permutációval létrehozott sorozatánál, minimálnarratívái – mint azt már a Péntek 13 3-D is bizonyította – kiváló hordozót kínálnak a 3D nyújtotta puszta hatáskeltésnek, miközben a műfaj többnyire tizen-huszonévesekből álló közönsége egyben az efféle ámulatkeltő trükkökre is meglehetősen fogékony célcsoportot biztosít. A szintén idén mozikba került Véres Valentin 3D a vászonból kivágódó csákányaival és az antagonista ámokfutásának otthont adó bányászváros tárnáinak mélységillúziójával tökéletesen hozta a koncepciótól elvárt hatásszintet, de a Végső állomás-széria negyedik epizódja még tovább megy a hangsúlyok eltolásában, 3D-ben prezentált kreatív halálnemek sorozatává redukálva az elbeszélést. Az ezredfordulós tinihorror-hullám nagy túlélője a „halált nem cselezheted ki” közhelyének illusztrációja során megszabadult a hagyományos antagonistától, hogy helyét végzetes véletlenek sorozata vegye át, a szúró-vágófegyverekkel véghezvitt gyilkosságokét pedig az ezen véletlenek által előidézett (nemritkán igen komikus) halálesetek. A jelen epizódot jegyző David R. Ellis – a Kígyók a fedélzeten már bizonyította, hogy Ellis-nek jó érzéke van az exploitation-alapötletek végsőkig pörgetéséhez – ennek megfelelően minden alkalmat megragad, hogy a vásznat a nézőtér felé repülő-kinyúló tárgyak töltsék be, a robbanó versenyautótól a pezsgősdugóig, esetenként párhuzamos montázsban egyszerre több creative kill előkészületeit is egymás mellett futtatva. A halállista megszakításán fáradozó huszonéves „hősök” nem többek a befogadó ingerküszöbét célzó apparátus ágyútöltelékeinél, miközben Ellis a legkülönfélébb trükköket bevetve próbálja megadásra kényszeríteni nézőjét – ennek csúcspontja például egy 3D-s vetítésen bekövetkező, többszörösen önreflektív kataklizma. A leplezetlen hatásvadászattal tüntető 3D-s horrorfilm visszavezet a filmtörténet kezdetéig: több, mint száz év után az attrakcióra éhező nézősereg újra félreugorhat a feléje száguldó szerelvény elől.

A VÉGSŐ ÁLLOMÁS 3D (The Final Destination)­ – amerikai, 2009. Rendezte: David R. Ellis. Szereplők: Bobby Campo (Nick), Shantel VanSanten (Lori), Krista Allen (Ally). Forgalmazó: InterCom. 82 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9879