KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Benda Bilili

Forgács Nóra Kinga

Benda Bilili! – holland, 2010. Rendezte, írta és kép: Renaud Barret és Florent de la Tullaye. Zene: Staff Benda Bilili. Szereplők: Maria Barli Djongo, Cubain Kabeya, Vincent Kenis, Roger Landu, Leon Likabu. Gyártó: Belle Kinoise / Screen Runner. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 85 perc.

A Staff Benda Bilili kongói utcazenészekből álló formáció, Kinshasa szegénynegyedében virágoztak ki dalaik, és ma már európai fesztiválok és koncerttermek színpadain mesélnek szegénységről, a sors leckéiről, alkotásról, küzdelemről és helytállásról. A két francia dokumentumfilmes, Renaud Barret és Florent de la Tullaye munkája a banda útját követi a hírnévig. Az egyszerre zenei és antropológiai filmként működő alkotásban a kongói utcai muzsikusok-dalszerzők környezetét megismerve a harmadik világban uralkodó elképesztő szegénységbe tekinthetünk be, ám a képet árnyalja a zene társadalomban betöltött speciális szerepének és a kollektív tudatra gyakorolt hatásának érzékeltetése. A Staff dalai életképek, a kinshasai szegénynegyed mindennapjainak krónikái, az emlékezés, az érzelemkifejezés és az élményfeldolgozás eszközei. Emellett nevelnek is: az afrikai anyákat okítják a védőoltások fontosságára, vagy éppen Kongó lakosságát buzdítják az állampolgári szerepvállalásra.

A Benda Bilili!-nek azonban a zenészek mellett az önmagukat csak lakonikus narrátori megjegyzésekben exponáló filmkészítők is a „hőseivé” válnak, hiszen nem pusztán dokumentálni akarták a helyzetet, hanem az első lemez felvételét és kiadását menedzselve változást elérni. Így rajzolódik ki a zenészek képe mellett a nyugati menedzser portréja, ami morális kérdéseket vet fel: a dalokat közegükből kiragadva, színpadi produkcióvá tárgyiasítva sorsokat írtak át az alkotók.

Az eredmény egy „backstage” doksi, amit a hosszú távú követés ellenére jó érzékkel húztak rövidre, és amit a körülmények és a zenészek tesznek különlegessé. Ám a dokumentumfilm proaktív módszere és az utcazene sajátos létezési módja miatt elmosódik a határ produkció és életanyag között – így érthetünk meg többet az alkotó ember jelenlétéről a világban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10673