KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ida

Varga Balázs

Ida – lengyel, 2013. Rendezte: Pawel Pawlikowski. Írta: Rebecca Lenkiewicz. Kép: Ryszard Lenczewski. Zene: Kristian Eidnes Andersen. Szereplők: Agata Trzebuchowska (Ida), Agata Kulesza (Wanda), Joanna Kulig (énekes), Jerzy Trela (Szymon). Gyártó: Opus Film / Canal+ Polska. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 80 perc.

 

A huszadik századi lengyel történelmi és társadalmi traumák feldolgozása, a nemzeti önismeret drámája Wajdáék nemzedéke óta a lengyel filmkultúra központi témája. A klasszikusokat idehaza is jól ismerjük, a kortárs klasszikusok azonban csak elvétve, jobbára fesztiválokon jutnak el a hazai mozikba. Pawel Pawlikowski új filmje végre kivétel a sorban. Az Ida az 1960-as években játszódik, az 1940-es évekre tekint vissza, mégis, aktuálisabb talán nem is lehetne. És nemcsak lengyel kontextusban.

Pawlikowski korábban kemény BBC-dokumentumfilmekkel, illetve két míves, brit színekben készített filmmel, Az utolsó menedék migráns-drámájával, illetve a Szerelmem nyara tinédzsertörténetével szerzett nevet magának. Az Ida az első lengyel filmje. Nagyon más, mint a korábbiak. A metsző történelmi analízis, az identitásdráma, a kristálytiszta fekete-fehér kompozíciók, a napjainkban oly szokatlan 4:3-as képarány inkább a modernista szerzőket, Bresson, Bergman, Kawalerowicz hatvanas évekbeli hűvös drámáit idézi, mint kortárs filmeket. A film hőse, a kolostorban nevelkedett árva lány fogadalomtétele előtt pár nappal, a rendfőnök akaratának engedelmeskedve keresi fel nagynénjét. Tőle tudja meg, hogy igazi neve Ida, és hogy családját a második világháború idején egy zsidóellenes lengyel pogromban veszítette el. A film a két nő érzelmi, mentális és tényleges útját kíséri végig a hatvanas évek elejének szürke, kopott lengyel világában. Az ártatlan lány, aki most szembesül a múltjával, és a kiégett, alkoholista asszony, aki az ötvenes években a sztálinista koncepciós perek vérbírája volt, és akinek saját magával, Idával, a családjával és a környezetével is elszámolnivalója van, együtt járják be ezt az utat, de mindketten maguk hozzák meg a döntést, hogy mit kezdenek a frissen megtudott, illetve a magukba temetett és újonnan előhívott tudással. Mindkét nő végigmegy, illetve elindul a saját útján. Pawlikowski filmje maníroktól mentesen, egyszerre távolságtartóan és mégis empatikusan mutatja meg Ida és Wanda párhuzamos történetét. És közben ott van a háttérben a hatvanas évek elejének Lengyelországa, a füstös klubokban szóló jazz, a falusi kocsmák lefojtott agressziója, az elhallgatás, elhallgattatás, levegőtlenség nyomasztó atmoszférája. Az Ida nagyon pontos és nagyon feszes film az önismeret terhéről és a szuverenitásról. Arról, hogy mit tesz nőnek lenni, katolikusnak lenni, zsidónak lenni – embernek lenni és annak maradni a huszadik század Lengyelországában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11758