KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői

Sepsi László

Guardians of the Galaxy – amerikai, 2014. Rendezte: James Gunn. Írta: Chris McCoy, Nicole Perlman és James Gunn. Kép: Ben Davis. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter), Zoe Saldana (Gamora), Lee Pace (Ronan), Dave Bautista (Drax), Michal Rooker (Yondu). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 121 perc.

 

A Marvel moziuniverzum eddig nagyjából töretlen sikerszériájára a stúdió a franchise-októl megszokott óvatosság helyett viszonylagos kockázatvállalással reagált. A galaxis őrzőivel nem csupán az obskúrusabb címek kezdenek előkerülni a képregényes gigakiadó portfóliójából, de a rendezői székbe ültetett James Gunn a Marvel legmerészebb húzása Kenneth Branagh Thor-rendezése óta. A Tromától indult, majd egyedi hangulatú független zsánerferdítésekkel (Slither, Super és a PG-Porn websorozata) ismertté vált Gunn mintha J.J. Abrams punk unokaöccse lenne: első nagystúdiós munkájához a Super 8 rendezőjéhez hasonlóan Új-Hollywood blockbusterei jelentik az ősmintát, de míg Abrams művészi példaképe bevallottan Spielberg, addig James Gunn inkább Joe Dante kevésbé jólfésült, de még mindig családbarát örökségét folytatja.

A 2008-ban újrafazonírozott képregényszéria éppúgy kiváló alapanyag a nyolcvanas évek bűvkörében fogant zabolátlan űroperához (árulkodó központi motívumként egy slágerválogatást tartalmazó magnókazettával), miképp az Amerika kapitány is adta magát a Joe Johnston-féle retrókalandhoz. Az áramvonalas Bosszúállókhoz képest A galaxis őrzői zsúfoltabb és szabálytalanabb mozi, amiben Gunn stílusérzéke és groteszk humora még egy cyborg mosómedvét is képes árnyalt karakterré tenni, viszont a meggyőző külcsín és a filmbe fektetett rendezői kreativitás mögött felsejlenek a Marvel projektjének buktatói. Bár A galaxis őrzői sorakoztatja fel a franchise legvalószínűtlenebb hőseit, cselekménye mégsem távolodik el igazán az előző kilenc Marvel-film formulájától, benne az újfent McGuffinként szolgáló mágikus kővel és az ezt hajszoló szupergonosszal. A stúdió ugyan ráérzett, hogyan adhat filmjeinek egyedi külcsínt markáns stílusú rendezők felkérésével, de hiába a meghökkentő ornamentika, ha már megint valamelyik Végtelen Követ díszíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11767