KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cha-cha-cha

Soós Tamás Dénes

Cha-cha-cha – magyar, 1981. Rendezte: Kovácsi János. Szereplők: Rudolf Péter, Hollósi Frigyes, Usztics Mátyás. Forgalmazó: MaNDA. 81 perc.

Egy évben készültek (1981), egy generációról és korszakról szólnak (a hatvanas évek), egy „műfajon” belül (nemzedéki közérzetfilm), mégsem érdemes a Cha-cha-chát a Megáll az időhöz mérni. Nem csak azért, mert Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos filmje méltán lett filmtörténeti klasszikus és kultuszmű, Kovácsi Jánosé pedig méltán nem. Hanem mert az a pár év differencia, mely a cselekményvilágukat elválasztja, döntő fontosságú. A Cha-cha-cháé beat előtti világ, amelyben még nem „valami I love you so hozta össze a fiatalokat”. Gruber Ernő (Rudolf Péter) nem lázadó, csak tétova, befelé élő kiskamasz, aki verseket ír álmai nőjéhez, keresi a helyét a magyarországi kisvilágban, és a korszak szűrt levegője mellett a szálanként vett Daru cigarettát szívja.

Kovácsi a nézőt is bezárja Ernő örömhiányos világába: filmjében partvonalra szorul a politikum, a hatvanas évek fojtott és fojtogató levegőjében megkötött kompromisszumok, melyek keresztül-kasul szőtték a Megáll az időt. Ernő hallóterének peremén esik csak szó a szülők hétköznapi panaszáról – Kovácsi kiérlelten használja a képen kívüli teret és hangot, és mintha csak Robert Altman tanítványa lenne, az egymás szavába vágó emberek háttérzajával a kamasz lelkiállapotát visszatükröző hangkáoszt teremt. Ernő az életről szintén elvesztett illúziók révén gyűjt tapasztalatot, de ez esetében a felnövésfilm, a(z anti-)románc keretében fogalmazódik meg – kiábrándulása egyszerre idézi Köves Dinit („A kúrás nem szentség!”) és az Illés zenekart („csak bemázolt deszka az imádott bálvány”).

A Cha-cha-chát alulfogalmazott éréstörténete, a mélység hiánya miatt érheti kritika, de a töredékek, szkeccsek filmjeként mégis emlékezetes – ezek túl is mutatnak a hatvanas évek tárgyi világát múzeumi tárlatba rendező nosztalgiánál. Mint Eszenyi Enikő serdülő szépsége és dacának iróniája, ahogy odaveti: „neki van, hogy mindig izzad” a tenyere. A tánciskolai dobos, ahogy bekiáltja nyeglén, akcentussal a „hey-mann-bó”-t (rezignáltsággá mélyült unalmában egy vendéglátózással töltött zenészélet kudarca). És persze Hollósi Frigyes tánctanára: elragadtatottan okít, de a szünetben, hallgatag tűnődése alatt lefoszlik a maszkja (mögötte akut fáradtság, tán elhallgatott életfájdalom). A Cha-cha-cha Hollósi Frigyes, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő belépője a filmvilágba – filmtörténeti jelentőségnek éppenséggel ez se kevés.

Extrák: Film-retrók: összeállítás a hatvanas évek kultuszáról és a korszakot megidéző magyar filmekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12164