KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Kránicz Bence

Pirates of the Caribbean: Salazar’s Revenge – amerikai, 2017. Rendezte: Joachim Ronning és Espen Sandberg. Írta: Jeff Nathason. Kép: Paul Cameron. Zene: Geoff Zanelli. Szereplők: Johnny Depp (Sparrow), Brenton Thwaites (Henry), Kaya Scodelario (Carina), Javier Bardem (Salazaar), Geoffrey Rush (Barbossa). Gyártó: Walt Disney Pictures / Jerry Bruckenheimer Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

A kétezres évek elején indult, az elmúlt tizenöt évben legalább három folytatást megért franchise-ok producerei különböző stratégiákkal próbálták életben tartani és megújítani sorozataikat. Az X-Men egy generációt fiatalított, a Halálos iramban-filmek léptéket és részben műfajt váltottak, a Resident Evil-széria pedig más horrorokhoz hasonlóan a kis költségvetésű trash felé tájékozódott. Ebben a mezőnyben A Karib-tenger kalózai leginkább időtlenségével tüntet: hiába az újabb tengeri szörnyek és a jövedelmező haknira beugró sztárok sora (Keith Richardstól Paul McCartney-ig), az ötödik részéhez ért sorozat meglehetősen nyugodt vizeken hajózik a dús partok felé. Egyre irracionálisabbá váló kalózmitológiájában az elnyűhetetlen Jack Sparrow kapitány lassan minden tengeri átok nélkül is zombivá változik, amint ezt Johnny Depp rutinból megoldott ripacskodása is részről részre kellemetlenül hangsúlyozza.

A friss epizódban legalább utalnak rá, hogy a mindig is burleszkhősként működő Sparrow immár végképp önnön paródiájaként tántorogja át a karibi szigetvilágot. Kétséges, hogy Depp karizmája meddig tart ki, pláne, hogy rajta kívül alig sikerült emlékezetes karaktereket írni a sorozatba. A Salazar bosszújában sem a szájából fekete nyálat csorgató, a többi figurához hasonlóan a méla rothadás valamelyik stációjában lévő címszereplőt (Javier Bardem) érdemes figyelni, hanem az idők szavát meghalló feminista hősnőt (Kaya Scodelario). Kár, hogy Carina történetének valójában semmi tétje, csak arra megy ki a játék, hogy ismét össze lehessen hozni a harmadik etap végén hullámsírba küldött Will Turnert Elizabeth Swann-nal. Orlando Bloom és Keira Knightley nagy találkozásához azonban soknak tűnik a kétórás játékidő, tekintve, hogy az aktuális sztori cseppet sem frissít a régi recepten. A kérdés így csak az, ellensúlyozza-e a csökkenő amerikai bevételeket a nemzetközi érdeklődés, a Karib-tenger kalózainak ugyanis rég nem éri meg hazai vizeken gályázniuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13324