KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Chouchou

Kis Anna

Egy fiatal bevándorló csupa szerencsés kimenetelű hányattatásai Párizsban, a végén mámorban úszó esküvői hacacáréval, már ahogy annak egy klasszikus vígjátékban lennie kell. Kevésbé szokványos viszont, hogy a film forradalmian bánik finnyás társadalmaink kényes témáival: a naivan hazudozó arab bevándorlót mindenütt tárt karokkal fogadják, munkája is lesz rögvest, ahol ráadásul valós identitását is kibontakoztathatja. Chouchou (a komikus múlttal rendelkező Gad Elmaleh alakításában) nem csak homoszexuális, de travesztita is. Munkahelyein mademoiselle-ként éli az életét, amit mindenki a legnagyobb természetességgel fogad, a pszichológus munkaadótól kezdve a páciensekig, illetve Chouchou jövendőbelijének látszólag konzervatív szüleiig. Nem bánja az útját egyengető, jóságos Leon atya sem (később lazán áldását adja a homoszexuális esküvőre), és a film már-már idilli társadalmában még azt sem veti ki falai közül az egyház, akinek elfojtott szexualitása csábító Szűz Mária jelenésekben ölt testet. Nem az a vívmány, persze, hogy ezek a kérdések ilyen megközelítésben szerepelnek, hanem az, hogy maga a megközelítés nem fennen lobogtatott témája a filmnek, mintegy mellékes, magától értetődő. 

Akkor viszont miről van szó? Mert magán a történeten elég felszínesen csúszunk végig, és vígjáték helyett inkább önálló kis kabarébetétek láncolatát kapjuk. Ehhez viszont nem elég jók a humoristák, és főképp a humorszerzők. Néhány kellemes és szívet melengető jelenet mellett hemzseg a fárasztó, sokszor az ostobaság határát messze átlépő humor. Dramaturgiai szempontból ingatag lábakon áll a szerkesztés: sok kérdés sután megválaszolatlan marad, hiányoznak a hangsúlyok, zavaróak a főszál-mellékszál aránytalanságok. Ennek eredményeképpen döcög, sokhelyütt unalmas a film. Szemlátomást a rendező a főhős komikai tehetségére és a travesztita showműsor betétszámaira épített volna: az előbbi kevés, az utóbbi sok. A Chouchou nem egy jó film, de szeretni azért lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1959