KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kingsman: A titkos szolgálat

Kránicz Bence

Kingsman: The Secret Service – amerikai-angol, 2014. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Matthew Vaughn és Jane Goldman. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson és Henry Jackman. Szereplők: Taron Egerton (Gary), Colin Firth (Hart), Samuel L. Jackson (Valentine), Michael Caine (Arthur), Mark Strong (Merlin). Gyártó: 20th Century Fox / Marv Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

Soha annyi kamaszgyerek nem került még a világmegváltó hős szerepébe, mint az elmúlt évek Hollywoodjában. A hálás célközönség mostanában főként szuperhősök latexgúnyájába képzelheti magát, a pattanásos pókemberek és mutáló mutánsok mögött háttérbe szorultak a James Bond babérjaira törő spionfiókák. A Kémkölykök széria kifulladása és a 001 – Az első bevetés bukása után Mark Millar író és Matthew Vaughn rendező brit alkotópárosára hárult a feladat, hogy új életet leheljenek az ifjúsági kémkalandok alműfajába.

A Wantedot és a Kick/Asst is jegyző Millar eddigi életműve alapján nem meglepő, hogy az eredetileg hatrészes képregénysorozatként megjelent The Secret Service eleve közel áll a szuperhősös zsánerhez, mint ahogy az sem ért senkit váratlanul, hogy a tizenéves hős dacára nem mellőzi a mizantrópiát és az explicit erőszakot sem. Arra viszont kevésbé lehetett számítani, hogy a képregény megírásánál is segédkező Vaughnnak az adaptáció során esze ágában sincs engedményeket tenni a korhatárbizottságnak. Sőt, előszeretettel fordítja exploitation mozikhoz illő mészárlásorgiába a cselekményt – a főhős mentorának templomi ámokfutása kiváltképp meghökkentő.

A multiplexközönség sokkolását célzó, kétségtelenül bátor jelenetek azonban elidegenítően hatnak a karikatúra-főgonosz műsorszámai és az emberiség elpusztítására szőtt, ám alig komolyan vehető mesterterv meghiúsításának parodisztikus fordulatai közé ékelve. A zavarba ejtően ingadozó hangnem mellett a körülményesen induló és nehezen véget érő történet tempógondjai is az alkotók bizonytalanságát mutatják. Egyedül a hűvös sármjukat és úriember-imázsukat megőrző angol színészek találják a helyüket a filmben, Colin Firth és kollégái számára viszont a Kingsman aligha több egy zsíros csekknél és a makulátlan tweedzakón ejtett apró vérfoltnál – egy alapos tisztítás után már maguk sem fognak emlékezni titkos szolgálatukra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12119