KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utazás apánkkal

Kránicz Bence

Kránicz Bence

Reise mit Vater – román-német, 2016. Rendezte és írta: Anca Miruna Lazarescu. Kép: Christian Stangassinger. Zene: Darvas Ferenc. Szereplők: Alexandru Margineanu (Mihail), Razvan Enciu (Emil), Ovidiu Schumacher (William), Ulrike von Syberg (Susanne). Gyártó: Strada Films / Filmallee / Mirage Film. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 11 perc.

 

A fesztiválsikereknek köszönhetően a kortárs román filmek közül hagyományosan leginkább a súlyos erkölcsi kérdéseket, társadalmi visszásságokat és politikai bűnöket feszegető drámák láthatóak a nemzetközi közönség számára, miközben kis számban ugyan, de évről évre készülnek populáris műfaji filmek is Romániában. A román-német-magyar koprodukcióban készült Utazás apánkkal a két filmcsoport közé esik, vagyis azoknak a midcult szórakoztató filmeknek a sorát gyarapítja, amelyek a legjobban hiányoznak például a magyar választékból is.

A temesvári születésű, ám tizenegy éves korától Németországban élő rendező, Anca Miruna Lazarescu kisjáték- és dokumentumfilmjeihez hasonlóan első egész estés munkájában is nemzetközi kontextusban gondolkodik hazája félmúltjáról. Az erdélyi szász család az idős apa szívműtétje miatt robog át ócska kisautón az NDK-ba, a két fiatal fiútestvért pedig csakhamar meglegyinti a nyugat-német szabadság szele. Bár a bontakozó szerelmi szál és a számos humoros szituáció ilyesmit ígérne, a rendezőnek szerencsére esze ágában sincs felhőtlen és hazug nosztalgiamozit kerekíteni road movie-jából, és a történet elejétől kezdve hangsúlyozza, miféle baljós történelmi pillanatban vagyunk: 1968-ban, a prágai tavasz leverése után, mikor rövid időre a cseh elvtársakkal a kelleténél kicsit több szolidaritást mutató Ceaușescuból lesz a szocialista blokk fekete báránya.

A sajnálatos események miatt az utazgató román állampolgárokkal is szigorúbban bánnak a testvéri országok hivatalnokai és közrendőrei, a disszidáláson gondolkodó főhősök közül így gyaníthatóan nem ér célt mindenki. Lazarescu válasza viszont várakozásainkon túlmutatóan józan és keserű: a hatvanas évek román ifjúságának jussa nem a beatdalokban megénekelt szabadság, hanem a levert vese, többéves munkatábori átnevelés és a küzdelmes, jelentéktelen, átokverte kelet-európai élet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13043