KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pola X

Gervai András

 

Az amerikai Hermann Melville – akit sok kollégájához hasonlóan csak az utókor értékelt kellőképpen – kitűnő író volt: az elsők között szólt ember és társadalom viszonyának kérdéseiről, az egyén elidegenedéséről, s főleg az emberi psziché kettősségéről. Nálunk leginkább csak Moby Dick című tengeri kalandregényét, az ember és természet közötti küzdelem filozófikus allegóriáját ismerik. Leos Caraxé, az új francia film emblematikus alakjáé a kétes dicsőség, hogy felfedezte az amerikai író másfél évszázaddal ezelőtt született utolsó regényét, a széteső szerkezetű, nehézkes Pierre vagy a kétértelműséget. A nyolc éve, a Pont-Neuf szerelmesei bemutatása óta hallgatásba burkolózó, s most új filmmel jelentkező rendező a Pola X-ben ismét bebizonyítja: vonzódik a rejtélyes, misztikus történetekhez, az ekszcentrikus figurákhoz, a túlfokozott stilizációhoz, a szélsőséges, teátrális helyzetekhez. A vadromantikához. Melville művét szabadon kezelve egy mind nehezebben követhető, mindjobban összekuszálódó, zavaros mesét ad elő. Főhőse az anyjával jólétben, gondtalanul és láthatóan boldogan élő Pierre, aki második regényén dolgozik, s arra készül, hogy hamarosan elvegye szerelmét. Egy váratlan találkozás azonban fenekestül felforgatja életét: egy ismeretlen, zilált külsejű, akcentussal beszélő lány azt állítja magáról, hogy a féltestvére, ő is a korábban a Balkánon diplomatáskodott apától származik. Innentől Pierre egyre valószerűtlenebb helyzetekbe kerül, egyre különösebb dolgok esnek meg vele és körülötte. Életformát vált, s ezzel mintha személyiséget, identitást is cserélne. A normandiai kastélyból lepusztult külvárosi szállodába, kafkai hangulatú üzemcsarnokba, s a nagyváros barátságtalan, hideg, rideg közegébe kerül. Carax a romantikus, giccses, szürreális motívumok, fordulatok egész sorát vonultatja fel. Van itt minden: a nagy mű megírásával viaskodó, zseni-allűrökkel megáldott-megvert író, vérfertőző testvérszerelem, gyerekhalál, autóbaleset, megcsalt, megalázott szerető. Az egészből csak éppen a kompozíció átgondoltsága, többértelműsége, a gondolat ereje, a költészet sugárzása hiányzik. Míg Carax előző opusa megosztotta a szakmát és a közönséget is, a Pola X idegesítő kuszaságával, teatralitásával és szelíd unalmával egyértelmű – megérdemelten negatív – fogadtatásra számíthat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2939