KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lopják a koporsómat

Hirsch Tibor

 

Kinek könnyebb az emberölés? Nekünk, akik számára a halállal való közvetlen és köznapi kapcsolatot manapság a „bűnös” mozgókép naponta újra megerősíti, vagy a középkor emberének, akinek ott volt – annyi minden mellett – a halottsiratás testközelisége vagy a kivégzések nyilvánossága? A modern terroristák azok, akik mind az újkori, mind a középkori halálkondicionálást felhasználhatják lelkük megerősítésére: néznek híradót és szamurájfilmet, elképzelnek, majd szagolnak vért és puskaport. Valami ilyesmiről szól Slobodan ©ijan filmje, és szólhatna még inkább, ha a cselekmény nem kalandozna el mindenfelé.

A film a Sándor jugoszláv király elleni merénylet híres dokumentumfelvételeivel indul, ezután következik, átkötés és magyarázat nélkül a kisvárosi koporsókészítő-temetkezési vállalkozó család története, valamikor a harmincas években. Magyar moziban nemigen látható olyan film, melyre a morbid jelző ennyire kívánkoznék: a szereplők úgy csúfak és gonoszak, ahogy az olasz megfelelőik. Csúfságuk, visszataszító voltuk lényegét nem a szaporodás vagy az élő anyagcsere gáznemű és különböző halmazállapotú szekrétumai jelentik, hanem a halál biológiai jelenléte; pontosabban a kettő együtt, vagyis keveredő étel- és hullaszag. A kép szó szerint értendő: a film fontos jelenete, mikor a díszes márványkrematórium új halottégető kemencéjét nyers marhahússal próbálják ki, s az odakozmált sültet, azon melegében – a tepsiből – elfogyasztja a család.

A filmben minden a halállal kapcsolatos, és minden vásznon megjelenő halál plasztikus látványának ígéretét hordozza; mégis, ez a látvány az utolsó pillanatig várat magára. Az események hirtelen gyorsulnak föl: a hullarabló maffia összecsap hőseinkkel, a békésen-elvetemült temetkező nemzetséggel. Nincs magyarázat, csak homályos sugallat: ahogy a halom fegyver a nagy fekete szekrény mélyén, maga a gyilkos szándék is olyan gonosz televény, mely a halál folyamatos érintése és megszokása által mellékesen születik meg, és tölti be feladatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5888