KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Androidok lázadása

Hirsch Tibor

Annyira egyszerű kis történet, annyi ellőtt patronnal, ősi sci-fi klisével, hogy a néző már-már azt hiszi, fontos és megfejtendő parafrázis-rejtvényt mutatnak neki. A jelentéktelenség megnemesülésének, értelmezhetőségének e sajátos esélyét az alkotók nem is hagyják kihasználatlanul: fontoskodó jelzéseket helyeznek el, zár nélküli kulcsokat, és általában, egy Nagy Végső Dekódolás mindenféle hamis ígéretét.

A világvégi űrállomásra szökött fegyenc-csoport érkezik elrabolt űrhajóval. Az állomást ketten lakják: az őrült tudós és teremtménye, az android-asszisztens. A kamaszlelkű robot-fiú beleszeret az egyik fegyencnőbe. A professzor ördögi ravaszsággal saját céljaira használja föl amúgy is reménytelen vonzalmukat: mozgósítva a szenvedély és a halál erőit – s persze a misztikus zakatolás, bugyogás szokásos sci-fi energiáit – megteremti a még tökéletesebb asszisztenst, egy csodaszép android-lányt. Megbűnhődik nagyravágyásáért: új és régi teremtménye közösen végeznek vele, s széttrancsírozottan kiderül róla, hogy maga is – robot. A diadalmas női android ezek után gondjaiba veszi a bugyuta kamasz androidot, és öntudatos robot-forradalmárokként együtt indulnak vissza a Földre. Odalent már javában érik az igazi, az egyetemes android lázadás...

A filmben itt is, ott is mítosztöredékek sejlenek föl, a néző beugratásának megannyi fontos eszközeként: Golem-kör, Pygmalion-kör, Frankenstein-kör. Beváltatlan ígéretek, hiszen a film hangulati energiakészlete még „fölfűtésükhöz”, működésük katalizálásához sem lenne elég, így aztán jelen is vannak, meg nem is. Ám azzal, hogy rájuk ismerünk, azonosítjuk őket, máris a blöff áldozatai vagyunk.

Klaus Kinski, a professzor szerepében, e blöff szolgálatában áll. Mint név és jelenség az idők folyamán az igényes sci-fi emblémájává vált, rá hivatkozva lehet sugallni a nézőnek, kritikusnak, hogy itt és most más mértékkel mérjen. Aaron Lipstadtnak azonban sokkal szórakoztatóbb filmet kellett volna készítenie ahhoz, hogy sznobságunkra is építhessen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6022