KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszett személyek körzete

Zalán Márk

Lost Persons Area – belga-holland-magyar-német-francia, 2009. Rendezte és írta: Caroline Strubbe. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Márkos Albert. Szereplők: Hajdu Zoltán Miklós (Szabolcs), Lisbeth Gruwez (Bettina), Sam Louwyck (Marcus), Kimke Desart (Tessa). Gyártó: Artémis / ZDF/Arte / Új Budapest Filmstudió. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 109 perc.

Kietlen síkság, magas távvezeték-oszlopok, hosszú drótok valahol Belgiumban. Marcus, a terület munkavezetője gondoskodik a szerkezetek karbantartásáról annak reményében, hogy hamarosan saját vállalkozást indíthat el. Felesége szorgalmasan főz rá és kollégáira, de helyzetével nincs kibékülve. Kislányuk kerüli az iskolát, inkább saját kis világában éldegél. A család így tengeti mindennapjait a hatalmas acélmonstrumok árnyékában. Egy nap új munkaerő érkezik Magyarországról, Szabolcs (a Fehér tenyér után újra Hajdu Szabolcs testvére, Zoltán a vásznon) személyében, aki a férj balesetét követően egyre inkább a család bizalmába férkőzik, és próbál közeledni a feleséghez.

Caroline Strubbe belga rendezőnő első nagyjátékfilmje a klasszikusok által is (Teoréma) gyakran alkalmazott történetet elevenít fel, nevezetesen, hogy egy ismeretlen személy érkezése gyökeresen felbolygatja egy látszólag idilli família életét. Ám ezt a sémát némiképp át is formálja, nem kerekít belőle felkavaró drámát, mert a magyar fiú jelenléte alig zavarja a családi állóvizet. Valójában ő is ugyanolyan, sorsával elégedetlen egyén, mint bárki más körülötte. Strubbe alkotása eltekint a társadalombíráló felhangoktól, helyette végig szereplőinek állapotára fókuszál. Mindezt kifejező, ám redundáns szimbólumokkal (a vízcsap szűnni nem akaró folyása a hősök helyzetét jelképezi, az oszlopok és drótok végeláthatatlan hálói pedig mintha nem engednék ki őket szorításukból) mutatja be, máskor meg közhelyes dialógusok és elvarratlan szálak nehezítik az azonosulást a szereplőkkel és a történettel. Kivitelezésében vérbeli európai film: hosszú csendek, kézi kamerás, realista megközelítés, valamint néhol a Dardenne-fivéreket idéző letisztult képi világ. Az Elveszett személyek körzete fesztiválokon sikeres lehet, lassú ritmusa és erőtlen elbeszélése miatt azonban nem biztos, hogy a nézők szélesebb körével is közös nevezőre jut majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10223