KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission London

Roboz Gábor

Mission London – 2010, bolgár-brit. Rendezte: Dimitar Mitovski. Írta: Alek Popov és Deljana Maneva. Kép: Nenad Borojevich. Szereplők: Tomas Arana (Munroe), Ralph Brown (Collway), Georgij Stajkov (Chavo). Gyártó: Cinematrix Film/Premiere Picture/Dream Factory/Fidelity Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Néhány rövidfilmmel a háta mögött a bolgár Dimitar Mitovski kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elkészítette Alek Popov 2001-es sikerkönyvének adaptációját. A megmosolyogtató figurákban gazdag regény elrajzolt története a londoni bolgár nagykövetség alkalmazottai körül bonyolódik. Miután érkezésével feldúlja a régóta főnök nélkül éldegélő kis közösség mindennapjait, a frissen kinevezett ügybuzgó nagykövet Bulgária imázsának fejlesztése érdekében hozzálát egy illusztris alakokat vendégül látó koncert szervezéséhez.

Mitovski filmje lényegében hű adaptációja Popov sűrűn szőtt könyvének: megtartja a humoros hangvételt, átveszi az összes fontos karaktert és fordulatot, ugyanakkor érthetően farag egy kicsit a jellemrajzokból, valamivel feszesebbre szerkeszti és aktualizálja a cselekményt (az alapmű jóval Bulgária EU-s csatlakozása előtt íródott), a finálét pedig bátran és frappánsan átírja. Tartalmát Popovtól, szerkezetét azonban Hollywoodtól veszi át: a feltűnően poétizált regény formailag visszafogott filmváltozata képi építkezését és dramaturgiáját tekintve is a nyugati filmezés örököse, bár mentes annak didaktikusságától. A sok szereplőt mozgató munka megformáltsága és kiváló ritmusa mellett a túlzásoktól mentes színészi alakításokat illetően is profizmusra vall.

Mitovski koprodukcióban készült, nagy költségvetésű és hazájában kiugró népszerűségnek örvendő filmje a nyugati modell ésszerű követésével maga is mintaadóvá válhat a – kevéssé ismert – bolgár filmművészet számára. A rendező szelíd humorú szatírájának legrokonszenvesebb vonása, az igényes kivitelezésen túl, önironikus hangvétele: úgy ábrázolja országa politikai elitjének képviselőit, hogy egy pillanatra sem próbálja elleplezni azok jellegzetesen ká-európai természetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10323