KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemirtók

Zsubori Anna

Ghostbusters – amerikai, 2016. Rendezte: Paul Feig. Írta: Katie Dippold és Paul Feig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Melissa McCarthy (Abby), Kristen Wiig (Erin), Leslie Jones (Patty), Kate McKinnon (Jillian), Chris Hemsworth (Kevin). Gyártó: Columbia Pictures / Feigco Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

 

Bár kalandműfajaiban Hollywood az erős női karaktereket még mindig mellékszerepekbe száműzve tünteti fel az emberfeletti képességekkel megáldott férfihősök mellett (Wonder Woman Batman Superman ellenben, vagy Jane a Tarzan legendájában), a tény, hogy egyre több nő jelenik meg korábban kizárólag férfiak számára fenntartott főhős-szerepekben (Star Wars: Az ébredő Erő), valamint hogy gonosz antagonistából pozitív karakterré lépnek elő (Demóna) azt bizonyítja: a gyöngyvászon Csipkerózsikája ébredezni látszik az álomgyár által rábocsátott hímsoviniszta lidércnyomásból.

Paul Feig pályafutása során eddig is következetesen nőkre osztotta a férfiak számára fenntartott szerepeket: a Koszorúslányok csattanós csajválasz a Másnaposok-ra, a Női szervek rendhagyó buddy movie-ja a macsó spanokat spinékre cseréli, A kém pedig az erősebb nemet talán a legszexistább módon reprezentáló szuperkém helyett egy önbizalom-hiányos szinglit avat hőssé. Miközben modernkori Évái vicces amazonokként magasztosulnak fel, a teremtés koronái egyre brutálisabb kritikai mélyütéseket kapnak: a 2016-os Szellemirtókban ez a törekvés csak tovább erősödik. Az egyértelmű rendezői hitvallás nem csak a hősök nemcseréjében jelenik meg, Feig krédója ennél jóval szellemesebb ötletekben bővelkedik, kezdve az évszázadokon át elzárva tartott női kísértettel, folytatva a hagyományosan hímtagot szimbolizáló fegyvereket nyalogatva és „Olyan férfi vagyok, mint a fene” kiáltással harcba induló hősnőkkel, egészen az (egyébként szuperhős-szerepkörben ismertté vált) férfisztár karakterével bezárólag, aki a „buta szőke” kliséjének maradéktalan megtestesítője lesz. Paul Feig a feminista Szellemirtók megalkotásával a blockbusterek nagypályáján is bebizonyította, hogy joggal tekinthető a modernkori álomgyár hercegének, aki a szúrós sztereotípiaerdőn átverekedve igazságot szolgáltat szíve hölgyeinek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12859