KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kaukázusi fogoly

Báron György

 

A cím sejtelmesen jó. A szibériai garnizonra hajaz. Titokzatos, távoli történetet ígér, félhomályos romantikát, szerelmet, kalandot, „vasúti olvasmányt”, ahogy Godard mondta lekicsinylőn.

Az erős történet eredetileg Lev Tolsztojé, ám nem csalódik, aki a címtől csábul a moziba: szolid lektűrben lesz része. Szeretik az ilyet a nézők, meg a becses szakma is: „Szergej Bodrov filmje ellenállhatatlannak bizonyult a nagy nemzetközi fesztiválokon, és meghódította a hazai közönséget is” – olvasom egy kritikus beszámolójában.

Csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy ez az „ellenállhatatlanul hódító” mozidarab, e kalandos, érzelmes lektűr a csecsenföldi irtóháborúról szól. Nem a vért, a kegyetlenkedéseket hiányolom persze belőle, az Bodrov rendező úr elővezetésében csak rontana a helyzeten, miként annakidején a Szakasz vagy a Született július 14-én sem lett kevésbé vattacukorízű a vászonra fröcskölt patakvértől. Ezen semmi nem múlik, a dolog tehetség és érzékenység dolga volna, mármint, hogy miről és hogyan lehet értelmesen szólni, vagyis a csecsenföldi véres háborúról – s hajdan a vietnámiról is – milyen formában, ha egyáltalán. Nem véletlen, hogy a komoly rendezők, Bresson, Tarkovszkij, de még a fékezhetetlen Godard is, apró dolgokkal bíbelődnek, legalábbis a sztori szintjén, a giccsőrök pedig mindjárt a legnagyobba vágnak, háború, népirtás, Auschwitz, vagy egyenesen Isten, ez is gyakori, egyik jó sztori olyan, mint a másik. Most Bodrovék divatba hozzák a foxtrott és a vietnami öldöklés után a csecsen tragédiát, a mívelt közönség máris tapsikol, élvetegen nyalja a szája szélét, lám egy orosz is tudja azt, amit Oliver Stone, ezek is emberek volnának, úgy gyilkolásznak és szeretnek a filmvásznon, mint mi a filmvásznon, a lebukó nap fényénél, a fotogén horizonton, közben folklorisztikus képek a helyi népszokásokról, ahogy a falubéliek házasodnak és temetnek, ez a dologban az unikum, a vége szépen jóra fordul, a bosszúvágyat legyőzi a megértés.

Geppiend.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1668