KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kiskirály

Pápai Zsolt

 

Európa keleti felén a téma mostanság gyakran szó szerinti értelemben az utcán hever, és ez a megállapítás valamennyi ország közül a volt Szovjetunió utódállamaira, azok közül is talán Oroszországra nézve igaz a leginkább. Nyilván nem véletlen, hogy az elmúlt tíz évben éppen itt volt a legviharosabb és a legellentmondásosabb az átmenet a bizonyos körökben szocialistának becézett félfeudális társadalmi berendezkedésből a XIX. századot idéző karvalykapitalista viszonyok közé, és nyilván nem véletlen az sem, hogy kommunizmus és konzumizmus különbségét észlelve és egyfajta nosztalgikus vágytól hajtva a szélesebb tömegek gyakran inkább a múltra, mintsem a jelenre vagy a jövőre szavaznak.

Az immáron három évtizede a filmiparban mozgó, de rendezésre csak 1990-től vállalkozó Pavel Lungin ezeket a társadalmi folyamatokat érzékelve fogott hozzá a kortárs oroszországi gengszterizmus mocsarát bemutató munkájához, egy, a nyolcvanas évek végén repülőrajtot vett karrier felvázolásához. A kiskirály középpontjában a némelyek szerint egyes vonásaiban a híres-hírhedt iparmágnásra, Borisz Berezovszkijra emlékeztető Platon Makovszkij nevű parvenü áll, aki a reklámiparban, a médiában és a politikai szférában egyaránt tekintélyes hatalommal rendelkezik. A tizenöt év történéseit átfogó filmben Lungin úgy kísérli meg feltérképezni hősének ellentmondásos személyiségét, hogy közben széles társadalmi körképet is igyekszik nyújtani. Az események bemutatása a Makovszkij halálával végződő merénylet ismertetésével kezdődik, majd egy nyomozófigura beemelésével a múltban történő kutakodással folytatódik: egyértelmű az Aranypolgár inspirációja, nem csupán a középpontban álló karakter, hanem a többszempontú flashbackekre alapozott szerkezet miatt is.

A kiskirály Oroszországban bemutatása után röviddel hihetetlen nézőszámot produkált, de a nagy érdeklődés inkább szólhatott a népszerű témának, mint a film önértékének. Lungin ugyan ért a feszültségkeltés technikáihoz és jól sodorja egybe a széttartó cselekményszálakat is, viszont az arányérzéke és az ízlése gyakran cserbenhagyja, így műve helyenként terjengőssé, helyenként klisészerűvé válik. Az Aranypolgár hiába szolgált sorvezetőül a rendező számára, a zsenialitást csak plagizálni lehet, reprodukálni nem.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1888