KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Föld Ottó halálára

Fehér György

 

A legenda szerint a híres Feld cirkuszban Föld Ottó nagypapája, Feld Zsigmond egy világszámot mutatott be: nem kézen, hanem mindössze a mutatóujján állt. Édesapja, Feld Mátyás, aki a városligeti, deszkából épült Feld Színház igazgatója volt, a korszak legjobb színészeit szerzõdtette. A legjobb darabokat játszotta saját átiratában. Klasszikusokat, operetteket, bohózatokat, népszínmûveket. Ha nem volt elég bevételük, Shakespeare és Molière mellett színre került a Blitzweiss Kóbi (életkép), a Schlesinger fiú esete Lefkovics Katóval (társszerzõ Harmat Imre), Pollacsekék Japánban (énekes bohózat) és a Nincs már többé zsidó Pesten...

Föld Ottó a háború után 1948 szeptemberében anyagkönyvelõ gyakornokként lépett be a Magyar Filmgyártó Vállalathoz. Várkonyi Zoltán mellett kezdett segéd-felvételvezetõként dolgozni. Késõbb fõgyártásvezetõ lett Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly, Szász Péter, Bacsó Péter stúdiójában. Olyan filmeket produkált többek között, mint a Ház a sziklák alatt, a Szindbád, a Szerelem, A tanú és a Pacsirta.

1972-ben szomorú fordulat következett pályáján: az a hír járta, hogy kitették a filmgyárból. A Magyar Televízió Irodalmi és Drámai Fõosztályának helyettes vezetõje lett. Abban az idõben még 86 játék- és tv-film készült.

Közben a Filmfõigazgatóság új vezetõt kapott. A rendezõk azt kérték, hogy Föld Ottó legyen a helyettese, hogy szakember is legyen a vezetésben. Három év múlva viszont a rendezõk már azt szerették vonna, ha Föld Ottó a Filmgyár igazgatója lenne... Az is lett.

Rendbe hozta a Mafilmet. Felépítette a fóti stúdiót. Megteremtette a magyar filmgyártás modern infrastruktúráját. Ha ezt valahol másutt, egy normális országban tette volna, talán – akarata ellenére is – milliomossá vált volna. De itt sokan megharagudtak rá, mert nem csak filmekre és filmesekre költötte el a pénzt, hanem beruházott. Azok lettek a legkérlelhetetlenebb ellenségei, akiket annak idején a legjobban támogatott. Amikor nyugdíjba küldték, senki sem állt ki mellette.

Produceri osztályt indított a Fõiskolán, de onnan is távoznia kellett. Ameddig gyõzte, egy magániskolában tanított – egészen haláláig.

Mára a Filmgyár összedõlt, a márványlapok leestek a falakról, a Latinovits Kávézóból egy kereskedelmi tévé elnöki irodája lett, a kettes telepet ledózerolták, a pasaréti stúdió helyén luxus lakótelep lesz, a fóti stúdió birtoklásáért még folyik a küzdelem, de az már biztos, hogy a magyar filmgyártás teljesen tönkrement.

Föld Ottó méltatlan körülmények között, szegénységben, szinte mindenki által elfeledetten halt meg.

Fehér György

filmrendezõ

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2502