KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 13-as

Vincze Teréz

13 Tzameti – francia, 2006. Rendezte és írta: Géla Babluani. Kép: Tariel Meliava. Szereplők: George Babluani (Sébastien), Pascal Bongard (a ceremóniamester), Aurélien Recoing (Jacky), Fred Ulysse (Alain), Nicolas Pignon (a keresztapa). Gyártó: Les Films de la Strada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A film a tavalyi év egyik favoritja: a Sundance-en nagydíjat nyert, és az Európai Filmdíjak közül is elhozta „az év felfedezettjének” járót az elsőfilmes, grúz származású rendező. A mű nagyon fekete-fehér és nagyon rejtélyes, ezért magáról a történetről csak enigmatikusan lehet nyilatkozni a spoilerek elkerülése végett.

Vélhetőleg valamelyik francia tengerparti üdülővárosban járunk, ahol szezonon kívül kissé kísérteties hangulat uralkodik. Ifjú főhősünk Sébastien (a rendező karakteres arcú öccse alakítja) háztetők javítását vállalja. A film elején egy furcsa házaspárnál kezd dolgozni, azonban a megbízás teljesítése előtt a házigazda meghal, így Sébastien valószínűleg elesik a munkájáért járó fizetségtől. Időközben azonban tanúja volt egy beszélgetésnek, melyből kiderült, hogy a ház ura levélben egy fontos és jól jövedelmező munkára szóló megbízást várt. A levél véletlenül Sébastienhez kerül, s úgy dönt, beugrik az elhunyt férfi helyett, bármi legyen is a munka, amiről egyelőre semmit sem tud – a borítékban egy vonatjegy és egy szállodai szobafoglalás van.

Innen kezdve a történetet egy darabig az a fajta feszültség mozgatja, amit mondjuk a Foglakozása: riporterből ismerhetünk: mi történik valakivel, aki nem tudja, milyen kétes ügyekbe is keveredett azzal, hogy személyiséget cserélt egy idegennel? A főhőssel együtt a néző számára is fokozatosan derül ki, hogy a 13-as szám, amit a megbízóktól a következő lépésben kap, nem biztos, hogy szerencsét hoz majd.

A munkáról persze bebizonyosodik, hogy kicsit sem hétköznapi és egyáltalán nem veszélytelen. A film eredetisége mégsem annyira a rafinált és hátborzongató cselekménybeli csavarokból adódik, hanem a rendező atmoszférateremtő képességét dicséri. A kísérteties hangulat, ami az első pillanattól behálózza a filmet, apró gesztusokban, dialógusokban, tárgyakban és a szereplőválasztásokban egyaránt megnyilvánul. Nem a fordulatok, hanem a noir hangulat miatt érdemes nézni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8988