KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sárkányvadászok

Parádi Orsolya

Chasseurs de dragons­ – francia-német-luxemburgi 2009. Rendezte: Arthur Qwak és Guillaume Ivernel. Írta: Frédéric Lenoir és Arthur Qwak. Zene: Klaus Badelt. Gyártó: Futurikon / Luxanimation / Trixter Film. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 80 perc.

Ha egy animációs film felütésként egy Escher-kép bonyolultságát, a Miyazaki-féle Laputa, a repülő kastély és a Végtelen történet univerzumát képes felidézni, némi Kis herceges beütéssel és egy csipetnyi Shrekkel, az bíztató kezdetnek tekinthető. Ebben a mutáns sárkányok dúlta, pusztuló világban minden lebeg, és esik szét. Ameddig a szem ellát, kisebb-nagyobb szigetek keringnek egymás körül, a hatalmas palotányitól az egylépésnyiig. Előbbiben él Arnold király és unokahúga, a kis Zoe, aki mást sem tesz, csak hős lovagokról álmodozik. Az óriás testű, aranyszívű hallgatag Lian-csu, és szószátyár, élelmes kis barátja, Gwizmo botcsinálta sárkányvadászok, szívük vágya egy farmon élni. Egy marék arany hatására mégis felkerekednek, hogy megkeressék és legyőzzék a Világfaló szörnyet, Zoe pedig elszökik zsarnok felmenőjétől, hogy velük tartson. Látványvilág tekintetében monumentális és unikális alkotás a francia-német-luxemburgi koprodukció. A dolgok és a viszonyrendszerek relativitását, a világ bizonytalanságát a lebegéssel gyönyörűen szimbolizáló kulissza által a film üzenete – a barátság összetartó ereje, a hit és gyermeki fantázia megóvása, a kitartás fontossága – még meggyőzőbb lehetne, ha a kissé halovány és döcögő dramaturgia nem rontana az összhatáson. A figurák kedvesen amorfak és mindegyiknek megvan a maga jellegzetes vonása, de emellé nem társul igazi karakter: a nagy mafla kifejezetten unalmasra sikeredett. Van ugyan izgalom, van megkönnyebbülés, de katarzis nincs. Mégis, a látványvilág zsenialitása és igényes kidolgozása miatt a Sárkányvadászok kiemelkedő gyerekfilm: újabb bizonyíték a fantázia határtalanságára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10028