KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dot.com

Kolozsi László

Dot.com – portugál, 2007. Rendezte: Luís Galvão Teles. Írta: Suzanne Nagle. Kép: Miguel Sales Lopes. Zene: Guy Farley. Szereplők: Joao Tempera (Pedro), María Adanez (Elena), Marco Delgado (Victor), Isabel Abreu (Ana). Gyártó: Fado Filmes / Alta Produccion / Zanzibar Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

A Dot.com legfőbb erénye, hogy Portugáliában, azon belül Dornesben forgatták. Egy látványban csak a mi Duna-kanyarunkkal vetekedő folyó félszigetén, a csodálatos 800 éves városkában. Még így is, hogy csak a vásznon látjuk, lenyűgöző élmény Dornesban lenni - amely a filmben az Agua Alta névre hallgat. A névre korábban már rátette a kezét egy spanyol multi, és bejegyezte mind brand nevet. Tekintve, hogy a portugálok majd száz évig nyögték a spanyol iga alatt, a nemzeti érzés is felhorgad azokban, akik nem adják a falucska site nevét, és nem engednek az ásványvizes multi nyomásának. A site-ot egy az odavezető út tervezésén munkálkodó külsős, egy mérnök, hozta létre, aki mintha száműzetését töltené a folyó kanyarulatában.

Luís Monteiro Galvão Teles filmjének az alapkonfliktusa - a falu küzd a globális hatalom ellen, kiáll saját értékei mellett – számos filmből (Lápvidék gyermekei,Feltámadás Makucskán) ismerős. A multi csinos nővel is támad. Elena (a kiemelkedő María Adárez) a magyar társadalom módjára széthúzó közösségben nem csak barátokra talál. A Novo Cinema időszakában induló Galvão Teles filmje, mint minden ilyen film: édesbús. Egy kicsit olyan, mint a portugálok legfőbb kulturális java, a fado. (Galvão Teles maga is nagy fado rajongó, Fado Blues című filmje sikeres volt, producer-cégének is Fado Film a neve.) A falu kiharcolja magának a mentőhelikoptert, a tetőjavítást, a Viagrát, és a közutat is. Egy barátom angol nagyapja mondta egyszer, hogy Afrikában nem lenne közút és vasút, ha ők angolok nem lettek volna ott. Mire a barátom megkérdezte tőle, biztos, hogy szükségük is volt rá. Akinek kétségei lennének, hogy a civilizáció és a globalizáció, a tetőantennák és a közút egy kis, festői falu előnyére válnak, az feltétlenül nézze meg a filmet. Még ha nem is ez bizonyította be, hogy lesz portugál film az immár 101 éves Manoel de Oliveira halála után is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10076