KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Angèle és Tony

Forgács Nóra Kinga

Angèle et Tony – francia, 2010. Rendezte és írta: Alix Delaporte. Kép: Claire Mathon. Zene: Mathieu Meastracci. Szereplők: Clotilde Hesme (Angèle), Grégory Gadebois (Tony), Evelyne Didi (Myriam), Antoine Couleau (Yohan). Gyártó: Lionceau Films. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 87 perc.

Angèle afféle konokul hallgatag, bárdolatlanul dacos fõhõsnõ, akinek a múltja – néhány könyöradományként odavetett, hangzatos címszót leszámítva, mint például „balesetben” elhunyt férj, egy börtönbüntetés és egy régen látott gyermek – éppúgy a homályba vész, mint ahogyan aktuális motivációi is kifürkészhetetlenek. Az azonosulási felület hiányában a nézõ kissé tétován és kedvetlenül fog bele annak szétszálazásába, hogyan is válik a lány egy francia halászfalu kis közösségének jogos tagjává, hogy azután talán integrálódni tudjon a társadalomba, és nem utolsósorban saját – a sors által furcsán csonkára összelegózott – családjába, családjaiba.

A fáradság és a figyelem pedig talán mégiscsak megéri: a magát prostituáló Angèle és a halász, Tony találkozása a szörnylétbe dermedt szépség és a komikusan gömbölyû testbe csomagolt jóság randevúja. A közöttük szövõdõ kapcsolat az embertársnak ösztönösen megszavazott bizalom és szeretet szép meséje, ám bizonyos értelemben a pszichés defektusok és szociális deficitek kölcsönös jelenléten alapuló gyógyulásának, korrekciójának ökonomikus rajza is egyben.

Az Angèle és Tony olykor sután, iskolásan fogalmazza meg mondanivalóját, máskor az egyszerû emberi reakciók eszköztelen megmutatásával mégis erõteljes hatást képes elérni. Éppen az egyszerû, bizonytalan, ösztönös egymás felé tapogatózás portréja láttán meglepõ, hogy vénöreg filozófusokhoz méltó érettséggel meghozott sorsformáló döntések vágják végül rövidre a drámai szüzsét, kissé kimódolttá téve a történetszövést. Így Alix Delaporte szociális érzékenységet és személyes elkötelezettséget mutató elsõ nagyjátékfilmje afféle vizsgamunkának hat, ami érdekes ingamozgást mutat üdítõen pontos jelenkori mese és fordulataiban is kiszámítható szocio-drámai publicisztika között. Imponáló visszafogottsága és helyenként megcsillanó humora mindazonáltal kíváncsiságra sarkall.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10819