KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak egy lövés

Fáber András

Az amnéziás ember sorsának ábrázolása szép múltra tekinthet vissza az irodalom, illetve a filmművészet történetében: elég, ha Jean Anouilh Pogygyász nélkül című sikerdarabjára, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvére, illetve a belőle készült Milos Forman-filmre utalunk. Már olyat is olvastunk-láttunk, hogy egy gyengeelméjű hirtelen megokosodik, s ebből miféle bonyodalmak származnak (Virágot Algernonnak). A készen kapható alkatrészek részleges átrendezésével máris előttünk áll a többszörös Oscar-díjas Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) új filmjének alapképlete. A Csak egy lövés mélypszichológiával álcázott erkölcsnemesítő történet a jóképű, okos, gazdag és sikeres New York-i ügyvédről, aki karácsony este leszalad a sarki boltba, mert elfogyott a cigarettája, s ott egy rabló – mintegy véletlenül – félig agyonlövi. Élet-halál közt lebeg, kínkeservesen úgy-ahogy felépül, „de már nem az, aki volt” – nem alkalmas többé ügyvédnek, marginalizálódik mint afféle félember, de cserébe „megjavul”, igazságot szolgáltat a csűrcsavar prókátorok egyik áldozatának: az akarat farkasfogú lovagjából a szeretet liliomos vitéze válik belőle.

Akit ez a metamorfózis nem vonz, az szokjon le a dohányzásról, vagy rá se szokjon. Ha ugyanis a film hőse nem követi el azt a drámai vétséget, hogy a nikotin élvezetének hódol, akkor nincs konfliktus, nincs bűnhődés és megigazulás, egyszóval – nincs film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=131