KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 57-es utas

Békés Pál

 

És megteremté a forgatókönyvíró a világ legtökéletesebb antiterrorista biztonsági irgumburgumját, ki a pofontól a ballisztikus rakétáig mindennek mestere és még személyes indíttatása is van, mivel hitvese gonosz rablók elleni tűzharcnak esett áldozatul. És látó, hogy jó. De megnyugvást nem talála. És mondó a forgatókönyvíró: nem jó az antiterrorista irgumburgumnak egyedül lenni, szerzek néki társat, hozzá illőt. És alkotó a forgatókönyvíró a világ legelvetemültebb terrorista szadobunkóját, ki nem csupán elmebeteg, hanem a világ elveszejtésére is tör és még személyes indíttatása is van, mivelhogy éppen halálra ítélték. És lótó, hogy jó. És vevé a forgatókönyvíró az irgumburgumot meg a szadobunkót és helyezteté őket egyazon repülőjárat fedélzetére, hogy pajkoskodnának egymással másfél órán át.

És nem hagyta őket el, segedelmükre sietett mindenféle módon. Ötölt nekik ezernyi furfangot, hogy bírják szusszal az élvet, és alkotott nekik kényszerleszállást meg kényszerfölszállást, és elvitte őket a vidámparkba, hogy játszanának óriáskerékbetörést, lődd-le-a-kecskét, és körhintaratatát, és teremtett nekik túszcserét, cseretúszt, túszmészárlást meg mészártúszlást és szórta két kézzel a golyót, a gránátot, a ketchupot, hogy az irgumburgum meg a szadobunkó kedvüket leljék egymásban, mi meg őbennük. És látó, hogy jó. És a forgatókönyvíró nem hagyta magát befolyásolni rút előítéletektől, teremtette az irgumburgumot feketének és a szadobunkót fehérnek, az FBI-t meg vegyesnek, hogy egyensúly legyen. És a forgatókönyvíró nem hagyta befolyásolni magát azoknak várakozásától sem, akik váratlanra vártak. Csak az elkapatott szadobunkó lepődött meg, hogy a 90. percben 5000 méter magasból zuhanni kezdett a Föld felé s amidőn megcsalatottságának tudata úrrá lett rajta, azt gondolta: Forgatókönyvíró, forgatókönyvíró, miért hagytál el engem? Mondani azonban csupán ennyit mondott: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! És ekkor a forgatókönyvíró végignézett művén, és látó, hogy minden, amit teremtett vala, imé, tökéletes; most már eljár magától, véle törődnie soha többé nem kell. De jó neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1334