KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rizsporos intrikák

Schubert Gusztáv

 

Patrice Leconte szellemes rendező, de sohasem nevetséges, amusant és nem ridicule. A népszerű francia filmkomédiák (A fodrásznő férje, Tangó, Bronzbarnák) immár César-díjas mestere (nálunk inkább a Mr. Hire bűnügyi jellemrajzáról ismert) alighanem megállta volna helyét a versailles-i udvar élcfaragói között is. Nyilván nem volna ellenére egy ilyen időutazás, hiszen a Rizsporos intrikákban épp ebbe az elménc korba vezet az útja.

1780-at írunk. Délvidéki nemesifjú igyekszik Versailles-ba, a királyt kell megnyernie nagyszabású tervéhez: a Dombes miazmás mocsarainak lecsapolására készül. Szegényekkel rokonszenvező faragatlan parlagi nemes a kifinomult és léha udvaroncok közt? Robbanásveszélyes elegy. És jó alkalom a forradalmas demagógiára. Leconte ügyesen kerüli el a csapdát, a vidéki jövevény saját fegyvereivel győzi le az udvaroncokat, ha kell léhább a kéjlesőknél, szópárbajban, elmés riposztban pedig egyszerűen verhetetlen. Megállta helyét az udvarban, akár jót is tehet. Csak hát közbeszól egy nagyhatalmú maitresse (a tiszta vidéki nemeskisasszonyért elhagyott rizsporos szeretőt Fanny Ardant játssza a Veszedelmes viszonyokba illő sakkmesteri tudománnyal), a nemesifjúnak egy durva gánccsal kishíjára nyakát szegik a bálteremben. C’ est ridicule. Nevetséges.

Az elmés nemes Ponceludon de Malavoy udvari karrierjének befellegzett. És persze az udvarnak is. De övék a slusszpoén. Röhögve mind a vérpadig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1454