KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy francia nő

Tóth András György

 

„Sosem fogom megérteni a franciák szerelmi ügyeit. Csak az őrület, a szenvedély, a szenvedés. A mi háborúinkhoz hasonlítanak” – mondja egy vietnami hölgy Régis Wargnier Indokína címmel elkövetett, több mint két és fél órás, csöpögős romantikájú szappanoperájában, mely valami félreértés folytán a legjobb külföldi filmnek kijáró Oscart nyerte 1993-ban. Wargnier mostani opuszában is megmaradt e kérdéskörnél, szerencsénkre azonban lemondott az Elfújta a szélből elcsent sallangok nagy részéről, az előzményekhez képest meglepően élvezhető és eredeti módon vezetett sztoriban. Az 1939-ből 1954-ig békaügyességgel ugráló film tizenöt év francia háborúit használja keretül egy erkölcsi meséhez. Hogyan viszonyul a rendszeres házastársi hűtlenséghez a férj, a rokonság, a gyerek, és maga az elkövető? Egy meseszép katonafeleség kötelességtudóan csalja az urát távollétében fűvel-fával a család növekvő rosszallása mellett, mígnem egy búsképű berliner úgy lángra lobbantja a film egyetlen szexjelenetében, ahogy még kevés nőt láttunk felhevülni filmvásznon (Emmanuelle Wart tündököl itt). Tulajdon családja fojtogató atmoszférájától megcsalt férjéhez menekül a nő, gyermekeit egyre jobban elhanyagolja... Ahol azonban Eric Rohmer a megoldásig beszélteti a szereplőit és Bertrand Blier a végletekig fokozza a perverziójukat, Wargnier a hagyományosan romantikus befejezés híve marad. A giccs határát súroló (és átlépő) jelenetek és párbeszédek váltakoznak egészen izgalmas képsorokkal, a film felütése például kellemesen újhullámos, gyakran kilépünk a tömegfilmek sablonos ritmusából, különösen az eleinte humorosnak ható képi és nyelvi szűkszavúság miatt, mely hatásosan megy át végül balladai tömörségbe. Nézhető film, de ha megszólal a zene, fogjuk be a fülünket: úgyis feliratos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1458