KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Tamás Amaryllis

 

Diszkrét, méltósággal hömpölygő kamaradrámát rendezett Arturo Ripstein. A Vérvörös őrült szerelmeseinek ellentétpárját, a karibi Philemon és Baucist megejtő finomsággal, csitult szenvedéllyel alakító Marisa Paredesre és Fernando Lujanra sokáig emlékezni fogunk. Ripstein, a márquezi mércével, olyan oldalról közelíti meg a valóságot, amitől az még a legvulgárisabb pillanatokban is poétikusnak tűnik. A fáma szerint – maga Márquez mesél erről A guajava illatában az őt faggató Plinio Apuleyo Mendozának (néhány héttel a Nobel-díj átvétele előtt) – a filmet ihlető kisregény Párizsban, rue Cujas-béli padlásszobájában, a Baljós óra írása közben született. „Alighogy belekezdtem, abba kellett hagynom: az egyik szereplő, az öreg ezredes, aki hiába várta polgárháborús veterán nyugdíját, kikövetelte a maga külön világát, egy könyvet”. A kolumbiai mester 1955-ben – az El Espector párizsi tudósítójaként – saját szorongásait írta ki: hőséhez hasonlóan ő sem tudta soha, mit fog másnap enni, örökösen várta a levelet, a pénzesutalványt, amely sohasem érkezett meg.

A film hőse, az Ezredes – karibi Don Quijote. Komoly, több évtizedet kiszolgált fehér vászonöltönyében, szalmakalapjában is elegáns, egyenestartású túlélő. Higgadt, derűs szerelem fűzi Lolához, spanyol származású feleségéhez, évtizedek óta kikezdhetetlenül. („Meghódítottam a hódítót” – mondja kedvesen az asszonynak, miközben megsimítja a hófehér hajkoronát.) Harci kakasát – Tadeo Blondie-t – a soha ki nem hunyó remény zálogát, különös ragaszkodással dédelgeti, tanítja, sőt taníttatja környékbeli kis suhancokkal, mintha tragikusan eltávozott fia szellemét őrizné. Ezúttal nem közhelyes, hanem hiteles magasztosság és emelkedettség lengi be a vásznat. A megalázottságban, a nyomorban, is vállalt tisztesség, szolidaritás, szeretet ritkán szolgál témául mostanában, ilyen erővel, ilyen természetességgel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3288