KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia

Barna György

„No more hard times...” – énekli a túlélők magabiztos és letisztult hangján Georgia, a sikeres énekessztár. A stadionnyi rajongó nagy tapssal díjazza a sikeresség sikeres önkifejezését. Georgia életében a kemény idők – ha voltak – nyomtalanul elmúltak. Miután leénekelt, hazamegy, vacsorát főz a mintaférjnek és a mintagyerekeknek. Még jut ideje arra is, hogy húga, Sadie sötét szellemeivel birkózzon. Sadie (Jennifer Jason Leigh) alkoholista, narkós és kallódó elem. Kocsmákban énekel, haknizik, a „no more hard times” nyöszörgő-könyörgő előadásmódjára viszont kevesen kíváncsiak. A rendező, Ulu Grosbard, (True Confession; Straight Time) a filmet a végkifejletig mit sem változó alaphelyzet bemutatásáig rendezi, majd a nézőt – a talán éppen ezért túl is pingált színészi játékra bízza: Georgia némelykor már túl szemüveges, túl jólfésült és túl rideg, míg Sadie néha ki sem látszik az olyan kitűzők alól, mint a láncbagózás, a fecs kendő arzenál, az új nap – új tetkó, a gyors-szex és a „kézi-Jim Beam”. A történet két különböző élet- és énekestípus rajza, relációs jelek nélkül. A szalonköltő és a poeta natus párbaja. A rossz fiú („Jagger-félék”) és a jó fiú („McCartney-félék”) le gitimitásharca – lehetne, ha jőne némi drámai végzet. A film ugyan végig forral valamit, de meglehetős kis lángon. Biztonsági mozi, amit Georgia készített Sadie-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=36